A kialakult helyzet Ukrajna számára valamivel jobb, mint az eddigi totális
bénultság, amely az elmúlt négy hónapban jellemezte a kormányt a választásokat
megnyerő narancspártok belviszályai miatt.
Két évvel ezelőtt Juscsenko elüldözte a buzgó oroszpárti Janukovicsot, aki
szimbóluma a korábbi Leonyid Kucsma vezette rezsim túlkapásainak. Százezres
tömegek álltak a fagyos hóesésben egész éjszaka, hogy tiltakozzanak a korrupt
választási eredmények ellen, és Juscsenko egy éjszaka alatt a Nyugat kedvencévé
vált himlőhelyes arcával, amelyről hamar kiderült, hogy egy sikertelen mérgezési
kísérlet eredménye.
Tony Blair és Bush elnök számára, akik már egy éve próbáltak egy új Irakot
felépíteni, ajándék volt ez a dolog: jele az elfojthatatlan demokráciának.
Most azonban a narancsforradalom sikerén felbuzduló Grúzia és Kirgizisztán –
ahol hasonló „színes forradalmak” alakultak ki – dermedten figyeli a
fejleményeket. Számukra ugyanis ez a fordulat azt jelenti, hogy az
Oroszországtól való elfordulás lényegében nem volt képes kiteljesedni – a
folyamat visszafordítható.
A washingtoni Nemzetközi és Stratégiai Kutatási Központ Oroszországi és
Eurázsiai Programjának megbízott igazgatója, Cory Welt szerint azonban
„Ukrajnában ez a legdemokratikusabb eredmény, amit csak elképzelhettünk”.
Ugyanis Ukrajna megosztott. Keleti fele Janukovicsot támogatja, nyugati fele
pedig Jus-csenkót. A két országrész hatékony egyesítésének kulcsa Welt szerint a
két vezető együttműködése.
Viszont ez utóbbi akció nem igazán nevezhető az elfojthatatlan demokrácia
virágzásának. Janukovics pártja mindenképpen választási legitimitással
rendelkezik: 186 helyet nyert el a 450 fős törvényhozó testületben márciusban,
így ez a legnagyobb párt a parlamentben. Ezután következik Julia Tyimosenko
pártja, amely eredetileg a narancsblokk tagja volt, és Tyimosenko Janukovics
miniszterelnöke volt néhány hónapig a forradalom után. Most azonban Juscsenko a
királycsináló szerepben könnyebbnek találta az üzletelést korábbi ellenségével,
mint szövetségesével, akivel súlyos konfliktusba került – ez okozta azt a
politikai patthelyzetet, hogy négy hónapig nem jutott előre a kormányalakítás
ügye.