Mi volt a kétszeres elutasítás oka? A lapunk által megkérdezett politikusok és közéleti szereplők – európai társaikhoz hasonlóan – eltérő válaszokat fogalmaztak meg. A francia és a holland kormány népszerűtlensége mellett az Európai Unió bővítési folyamata által kiváltott ellenérzéseknek tulajdonítható a két népszavazáson született elsöprő nem – nyilatkozta a Heteknek Kovács László európai biztos.
Simicskó István, a Fidesz képviselője – aki 2003-ban egyedüliként szavazott nemmel a parlamentben az EU-csatlakozási szerződés aláírásáráról – a Nyugat-Európában is fellelhető globalizációellenes érzelmeket említette.
Tamás Gáspár Miklós szintén gazdasági okokkal magyarázza az elutasítást, egy – neve elhallgatását kérő – uniós magyar diplomata viszont azt állítja, jelentős ellenérzések tapasztalhatóak az új tagállamokkal szemben: a francia uniós bürokraták már a csatlakozás után éreztették a kelet-európaiakkal, hogy nem örömmel tekintenek rájuk, hanem úgy, mint egy elhibázott ígéret nyomán idekeveredett társaságra, akik csak tovább növelik az uniós pénzekért folytatott versenyben a konkurenciát.
Csaba László közgazdász szerint a nizzai szerződés rendezi a politikai súlyokat, a régi és az új tagállamok befolyását a törvényhozásban.
Cikkeink a külpolitika és fókusz rovatokban:
Az álmoknak vége,
Rózsaszíntől a feketéig,
Miért nem?,
Döcögő integráció
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »