Az orosz–amerikai csúcstalálkozó helyszínének kiválasztása önmagában mutatja Szlovákia felértékelődését a térségben, és a szlovák jobbközép kormány közelmúltbeli Amerika-barát politikájának a gyümölcseként is értékelhető. Az elmúlt időszak reformtörvényei és új adópolitikája, a nagymértékben megtelepülő nyugati tőke, a kiszámítható, egyirányú politika, nyilvánosságra hozott múlt – mind olyan tényezők, melyek Nyugaton az ország kedvező megítélését eredményezték. Bush elnök is ebben a szellemben nyilatkozott a hétvégén a Sme cím? szlovák napilapnak adott interjújában: "Tetszik, ahogy az önök politikusai vezetik az országot
tetszik az országuk története, szeretném, ha mások is látnák, mi minden lehetséges. Lássák, hogy egy ország a saját lábára állhat és növekedhet, hogy önbizalmat szerezhet és megerősödhet.”
Mint elmondta, az amerikai elnök szeretne gratulálni a szlovák népnek azért, amit a demokráciáért és a szabadságért tett. Szimpátiáját minden bizonnyal kivívta az az Európában egyre kevésbé jellemző hozzáállás is, hogy az ország továbbra is aktívan, katonákkal támogatja az iraki missziót. Nem véletlen, hogy a keddi EU–amerikai csúcson Európa nevében éppen Mikulás Dzurinda volt az Irakról szóló téma előadója, s itt hangsúlyozta, hogy a koalíciós beavatkozás nyomán örülhetünk ma a közel-keleti országban lezajlott szabad választásoknak.
Némileg árnyalja ebből a szempontból a képet, hogy egy múlt heti reprezentatív felmérés szerint Szlovákia lakosságának 72 százaléka ellenzi az iraki katonai részvételt. Meglepőbb eredmény, hogy arra a kérdésre, melyik elnököt tekintik inkább a demokrácia védelmezőjének a világban, 36 százalék Bush mellett 43 százalék Putyint jelölte meg. Ennek tükrében már nem is olyan meglepő, hogy a szlovák közjogi méltóságok az orosz elnökkel folytatott tárgyalásokon nem kívánják kritikával illetni az oroszországi demokrácia színvonalát. Vagy talán ők úgy gondolják, ezt mégis inkább az amerikai elnökre kellene hagyni.
2005. 02. 25. (IX/8)
