A koreaiak lépése egy jól irányzott, őszinte pofonként hatott: miközben Washington már-már mindenkivel elhitette, hogy egyedül is képes elbánni a diktatórikus és terrorista rezsimekkel. Aztán az Irak elleni készülődése kellős közepén – Észak-Korea egyszer csak nyílt kihívást intéz ellene. Ráadásul, nem úgy tűnik, hogy ifjabb Bush és harcias környezete bármit is tenni tud a koreai rezsim ellen. Irakkal készek elbánni – noha mindeddig nincs bizonyíték arra, hogy rendelkezik atomfegyverekkel. Sőt, talán éppen azért készülnek olyan elszántan a hadműveletre, mert biztosak abban, hogy nincs Iraknak ilyen fegyvere. Vagyis Amerika megúszhat egy háborút minimális áldozattal, miközben nő a nemzetközi presztízse – hisz megdöntötte a Szaddám-rezsimet. És sokan gondolhatják majd, hogy ez a sors vár minden diktatúrára.
Sajnálatos módon Észak-Koreával szemben Amerika, úgy tűnik, tehetetlen. Ezért tesz úgy Washington, mintha semmi komoly nem történt volna, és hogy a legnagyobb veszély forrása továbbra is Irak. Azonban fő szövetségesei, Japán és Dél-Korea más véleményen vannak – sőt az újsütet? távol-keleti válság megoldását nem is tőle, hanem Moszkvától várják, melynek ez nagy lehetőség megmutatni: továbbra is szerepet játszik a világpolitikai egyensúly megőrzésében.
Oroszország az egyetlen európai ország, melyben baráti látogatást tett Észak-Korea jelenlegi diktátora, Kim Dzsong. Il. Putyin már háromszor találkozott vele, 2000-ben járt is ott. Míg ezt akkor némely Nyugat-barát és távol-keleti politikus leheletnyi cinizmussal nyugtázta, mostanra sokan másképp értékelik a koreai–orosz kapcsolatot. Japán, Dél-Korea, de még a hatalmas Kína is éppen Oroszországot tartják fő közvetítőnek a kialakult válsághelyzetben. Ezt támasztja alá a japán miniszterelnök moszkvai látogatása is, amely során Koizumi kifejtette, "rendkívül szükségesnek tartja" az orosz–japán baráti és gazdasági kapcsolatok megerősítését. Formailag a két ország között a mai napig nincs békeegyezmény. Most a koreai fenyegetés árnyékában azonban egyre nyilvánvalóbb a közeledés közöttük. A japán védelem vezetője azzal a kéréssel fordult az orosz védelmi miniszterhez, hogy Oroszország "tegyen lépéseket a koreai válság megoldására".
Oroszország már elő is rukkolt egy, a válság megoldását irányzó, háromrészes programmal. Egy: atommentessé kell tenni az egész Koreai félszigetet – beleértve az Észak-Korea szomszédságában elhelyezkedő amerikai katonai támaszpontokat is. Kettő: helyre kell állítani a párbeszédet a szemben álló felek között, továbbá "Washingtonnak garantálnia kell Észak-Korea biztonságát". Három: szükség volna az Észak-Koreának nyújtott humanitárius és gazdasági segítség helyreállítására, mert – legalábbis Moszkvában ezt feltételezik – akkor nem szánja el magát radikális lépésekre. Oroszország kész egy atomerőművet is létesíteni, mely nagyban hozzájárulna az ország energiaellátási gondjainak megoldásához. Ebben a moszkvai tervezetben igazán nem mondható, hogy túl sok szerep jutna Amerikának – ezért aztán Washingtonban nem sok figyelmet fordítottak rá. Náluk továbbra is az iraki háború maradt a fő helyen.
2003. 01. 17. (VII/3)
