hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Választás utáni helyzetkép
Most nem elég már csak ígérgetni

2002. 10. 06.
A kormányon maradt szociáldemokrata–zöld koalíció megkezdte a tárgyalásokat; a liberálisok megváltak a "fekete báránynak" számító Jürgen W. Möllemantól, akinek a gyenge választási eredményeket tulajdonították; a posztkommunisták egyenesen elnökváltást terveznek a választási kudarc után; az unió pedig mint a legnagyobb ellenzéki frakció mindent megtesz, hogy patthelyzetbe hozza a vörös–zöld kormányt.



Schröder és Fischer, a régi-új koalíciós társak. Nehezebb dolguk lesz Fotó: Reuters

A kereszténydemokrata-keresztényszocialista unió maximálisan kihasználja a múlt heti választáson kialakult szoros eredményeket. Akárcsak az SPD, ők is 38,5 százalékot kaptak, csakhogy egészen más eloszlásban, mint a szocdemek. A szavazatok kiértékelése után kiderült: Bajorország nélkül az unió megközelítőleg sem tudott volna ilyen jó eredményeket elérni. 1998-hoz képest – ez az év számít az unió mélypontjának, ekkor váltották le nagy többséggel a Kohl-kormányt –, mindössze 1,1 millióval kaptak több szavazatot a konzervatívok. Ebből azonban egymillió szavazat Bajorországból származott. Vagyis négy év alatt százezer új hívet sikerült szerezniük – többségüket az ugyancsak déli Baden-Württembergből. Elemzők szerint Németország politikai térképe mára teljesen megosztottá vált: 

a két déli tartományban a gazdasági érdekeket hangsúlyozó fekete – (konzervatív-keresztény) – sárga (liberális) koalíció a népszerűbb, míg észak felé haladva inkább a kulturális-szociális szempontokat szem előtt tartó vörös – (SPD) – zöld páros hódít. A két tábor hívei pedig már csak érzelmi okokból sem szavaznak át az ellenkező oldal jelöltjére. Peter Harry Carstensen, a schleswig-holsteini CDU tartományi elnöke egyenesen elképzelhetetlennek tartotta volna, ha az utóbbi időkben kialakult helyzetben valamely északi tartomány élére mondjuk egy bajor vezetőt választottak volna meg. Akárhogy is, a CDU/CSU fénykora leáldozóban van. Ma már szinte nosztalgiával emlegetik a konzervatívok az 1976 és 1983 közötti aranyéveket, amikor az unió még viszonylagos többséget élvezett a Bundestagban. Franz Josef Strauß kancellári jelöltsége idején népszerűségük már csak 44,5 százalékot ért el, mára azonban a 38,5 százalék is örömmel töltötte el a két pártot. Jelenlegi helyzetük, a parlamentben kialakult szoros mandátumkülönbség következtében viszont felettébb kényelmes. Amint azt a választás éjszakáján már jelezték, egyetlen dologra koncentrálnak: a kormánykoalíció megbuktatására. 

A szociáldemokrata–zöld páros pedig szinte tálcán kínálja ehhez a lehetőséget. Még ki sem pihenték a szavazatok számának gyötrelmesen lassú növekedését, három nappal az eredményhirdetés után már adóemelésekről lehet hallani az SPD soraiból. Hogy a zöldek ragaszkodnak az ökológiai adó emeléséhez, senkit nem ért váratlanul, de hogy a szociáldemokraták magasabb örökösödési- és vagyonadót akarnak, illetőleg, hogy a dohányáruk erőteljesebb megadóztatását tervezik, az igen komoly felháborodást eredményezett. Kedd délután már tüntetést is szerveztek Berlin utcáin. 

Schröder nem ezt ígérte. A kampány során még értelmetlennek tartotta az adóemelést, most azonban új időket élünk, ennek megfelelően új szlogennel jelentkezett: az egyetemek és az iskolák támogatására fordítaná a vagyonadóból befolyt összegeket. Ezzel az érvvel szemben nincs könyny? dolga az uniónak, mindazonáltal már most kijelentették: adóemeléshez nem járulnak hozzá. Márpedig sem a vagyonadó újbóli bevezetése, sem pedig az örökösödési adó emelése nem vihető keresztül az unió által vezetett tartományok, a Bundesrat támogatása nélkül. Ludwig Georg Braun, a Német Kereskedelmi- és Iparkamara elnöke szerint "a mostani helyzetben bármiféle adóemelés halálos sebet ejtene a gazdaságon". Schröder kancellár (SPD) mindenesetre elutasítja a pártja soraiból érkező, adóemelési híreszteléseket. Mint mondta, az államháztartás jelenlegi problémáját (világosabban fogalmazva: a szinte üres kasszákat) kívánja a kiadások és a támogatások csökkentésével megoldani. Hans Eichel (SPD) aktuális pénzügyminiszter a Der Spiegel politikai hírmagazin információja szerint új költségvetést készített a rekordméretűnek ígérkező adósság kezelésére.

A koalíciós felek közben persze egyetértenek abban, hogy az egészségügy helyzetét is javítani kellene. Tény azonban, hogy részben a növekvő munkanélküliség, részben pedig a társadalom fokozatos elöregedése, az élettartam növekedése, illetőleg a drasztikusan emelkedő gyógyszerkiadások jelentős mértékben megterhelik a kasszát. 

A zöldek továbbra is követelik a természeti erőforrások felhasználásának megduplázását, és az ökológiai mezőgazdaság támogatását. A környezetvédelmi adó emelését a választás során Joschka Fischer mindenesetre három feltételhez kötötte: az olajárak alakulásához, a gazdasági fellendüléshez és ahhoz, hogy az adók nagysága összességében ne emelkedjen. 

A kormány által tervezett reformokba újabban a Németországban élő török kolóniák lakosai is beleszólást kívánnak. A múlt heti választás alkalmával ugyanis az itt élő – többségükben már választójoggal is rendelkező – törökök hatvan százaléka az SPD-re, húsz százaléka a zöldekre adta a voksát. Mintegy ötszázezer török származású állampolgár járulhatott idén az urnák elé. 2006-ra, a kedvezőbb bevándorlási feltételekkel, várhatóan már egymillióan lesznek, így előbb-utóbb az unió is kénytelen lesz számolni velük. Berlin-Kreuzberg városrészben, a főváros egyik nagyszámú török lakta kerületében, ahol egyébként az SPD székháza és a zöldek választási lokálja áll, a szociáldemokraták és a zöldek plakátjait idén már török nyelven is lehetett olvasni.

Miközben a kormánykoalíció pedig a gazdaság élénkítésével, a munkanélküliség leküzdésével, a keleti tartományok felzárkóztatására tett újabb és újabb kísérletekkel foglalkozik, a liberálisok hétköznapjai még mindig az egykori elnökhelyettes, Jürgen Möllemann körül forognak. Ismételt antiszemita kirohanásai miatt az utóbbi hetekben a médiában gyakran szerepelt politikus tartományelnöki tisztségétől továbbra sem vált meg. Egyre többen tartanak attól, ha Möllemann végleg megválik pártjától, önállóan létrehoz esetleg egy haideri mintára alakult FPÖ-t. Otto Graf von Lambsdorff, a liberálisok tiszteletbeli elnöke egyenesen Möllemann elmeállapotának épségében kételkedett. Hans-Dietrich Genscher (FDP) egykori külügyminiszter szerint, aki Möllemannt tanítványává fogadta, a volt elnökhelyettes hűtlen lett a liberális párt szelleméhez.


Egy tucat közös esztendő

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!