– Tavaly nyáron, amikor a Camp David-i tárgyalások alatt a békekötés lehetőségeiről kérdeztem Önt, azt mondta, hogy "minden népnek véges a türelme" és a palesztin nép "nem tud már többet várni" az önálló állam létrehozásával. (A békének ára van, Hetek 2000. július 8.). Több mint egy év telt el azóta, és ma úgy tűnik, hogy nem közelebb, hanem inkább távolabb kerültek ettől a céltól. Minek tulajdonítja a viszszalépést?
– A Camp David-i béketárgyalások kudarca az izraeli felet terheli, mert Barak úr nem volt képes a béke útját végigjárni. Olyan feltételekhez ragaszkodott, melyek szöges ellentétben állnak a szuverenitással. A szuverén palesztin államiság ma már nem csupán palesztin jogos követelés, hanem izraeli szükségszerűség is, és minden józanul gondolkodó izraeli politikai személy eljutott e felismerésre. A saroni politika eddigi véres teljesítménye bizonyíték arra, hogy a terror, de különösen az állami szintre emelt terror sehová sem vezet, merő zsákutca, mely a palesztin nép, valamint az izraeli nép kárára van; esztelen rombolással és vérontással. A független palesztin állam maga a remény és az esély a véres üresjáratból való kijutásra.
– Milyen feltételek szükségesek a palesztin állam megalakulásához?
– A feltételek egyszerűek: az izraeli megszállás megszüntetése, az ENSZ-határozatok maradéktalan végrehajtása, valamint a kölcsönös tiszteleten alapuló jószomszédság megvalósítása.
– A tűzszüneti próbálkozások ellenére folytatódnak a palesztin támadások és merényletek. Az izraeliek szerint a Palesztin Hatóság nem tesz semmit az erőszak megfékezésére, sőt a terroristák gyakran a hivatalos palesztin szervek támogatását is élvezik. Mi a helyzet valójában?
– Az úgynevezett palesztin támadások és merényletek nem egyebek, mint logikus következményei az igazi támadásnak és merényletnek: azaz az izraeli megszállásnak. Vagyis ha a kiváltó ok – az izraeli megszállás és a törvénytelen telepítési politika – megszűnik, akkor jobb és békésebb jövő elé nézhetünk. Az izraeli kormány állításai merő képtelenségek, hisz minden megszállt nép elemi kötelessége mindent megtenni a megszállás szégyenletes tényének felszámolása érdekében. A palesztin nép nap mint nap küzd nemzeti függetlenségéért, miközben az izraeli megszállók nap mint nap újabb és újabb bűnökkel tetézik gyalázatos és szinte párját ritkító megszállási és gyarmatosítási politikájukat. Ez a helyzet valójában.
– A közel egy éve tartó intifáda mennyire befolyásolta a palesztin emberek mindennapi életét, milyen nehézségeket jelentenek a merényleteket követő izraeli válaszlépések?
– Tekintettel arra, hogy a megszállás ténye önmaga a legnagyobb erőszak, természetes, hogy a palesztin nép nagyon sokat szenved: napról napra ágyúzzák és bombázzák a palesztin településeket. Az izraeli megszállók külön "iparágat" fejlesztettek ki: a palesztin házak és közintézmények ledózerolása mellett előszeretettel változtatják sivataggá a palesztin olajfa- és narancsligeteket, hogy ezáltal kiéheztessék a polgári lakosságot.
Az izraeli megszállók gettóvá változtattak minden palesztin települést, harci állásokat alakítanak ki palesztinok házaiból, harckocsikat helyeznek el iskolai udvarokban. Több palesztin beteg az ostrom fölött őrködő izraeli megszálló katonák szeme láttára halálozott el
Tény, hogy az izraeli hadsereg a világon az egyedüli megszálló hadsereg, de az utolsó is eme erkölcsi vonatkozásban.
– Egy éve a nyugati államok, különösen az európai uniós országok szinte egymással versengve ajánlottak fel újabb és újabb gazdasági támogatást a formálódó palesztin állam számára. Az erőszakhullám milyen hatással volt ezekre a támogatásokra, illetve a palesztin gazdaság helyzetére?
– A Palesztin Nemzeti Hatóság ezúttal is köszönetet mond az Európai Unió tagállamainak és minden baráti országnak a pénzbeli és természetbeni segítségért, de sajnálattal kell megállapítani, hogy az EU gazdasági projektumai mind-mind szünetelnek az esztelen és barbár izraeli rombolás és pusztítás következményeként. A palesztin gazdaság veszteségei megközelítik a hatmilliárd dollárt, s még derűlátó becslések szerint is évekbe telik azokat kiheverni. Bízunk népünk életerejében és abban, hogy a megszállástól megszabadult palesztin nép újjáépíti hazáját.
2001. 08. 18. (V/32)
