Deborah Lipstadt professzorasszony, a pernyertes. Az igazság győzelme
Fotó: Reuters
A londoni bíróság döntése értelmében David Irving műveiben politikai céljainak
megfelelően eltorzította és manipulálta a történelmi tényeket, Hitlert
dicsőítette, és tagadta a holokausztot. (Hetek, 2000. március 4., Perel az Auschwitz-tagadó történész)
"Ezenfelül Irving rasszista, antiszemita, aki a nácik mellett polemizál" –
folytatta az angol bíró az ítélethirdetést.
Irving, aki mintegy harminc történelmi tárgyú könyv szerzője, Lipstadt professzor
védője szerint a legveszélyesebb holokauszttagadók közé tartozik. Irvinget
bűnösnek találták abban, hogy Adolf Hitler személyével kapcsolatban huszonöt
súlyosan valótlan állítást tett közzé, több kisebb jelentőség? kitalációval,
túlzással, manipulációval és félrefordítással együtt. A szám harmincra
emelkedett, amikor Drezda bombázásával, Auschwitzcal és más témákkal kapcsolatos
állításait is megvizsgálták.
"Amint azt az e bíróságon bemutatott bizonyítékok is alátámasztják, Irving
szélsőségesen jobboldali, rasszista és főként fanatikus antiszemita. Az, hogy Irving
antiszemitizmusa-e az oka Hitler-dicsőítésének, vagy fordítva, már nem lényegi
kérdés" – mondta az angol bíró.
Irving azzal védekezett, hogy ő mindig is eredeti dokumentumokra támaszkodott
kutatásai során. "Ezért ha némely magyarázatom ellentmondásos, akkor is minden
tőlem telhetőt megteszek, hogy mások maguk tudjanak dönteni – fejtegette Irving. –
Annyiban tértem el más történészektől, hogy tagadtam olyan dokumentumok
létezését, amelyek bizonyítanák Hitler tömeggyilkosságainak részleteit, illetve
szándékosságát. Akkoriban eretnekségnek számítottak ezek a gondolatok. De ma már
széles körben elfogadott, hogy nincsenek olyan dokumentumok, amelyek bizonyítanák
Hitler bűnrészességét" – érvelt az angol történész.
A hatvankét éves Irving az egész világot bejárja, hogy népszerűsítse Hitlert
rehabilitáló gondolatait, és nácibarát megjegyzésekkel kommentálja műveit.
Göbbelsre hárítja a felelősséget a holokausztért, azt állítva, hogy Hitler
"vonakodva volt csak antiszemita". Auschwitzra úgy utal, mint egy olyan
"munkatáborra, ahol a halálozási arány a legnagyobb volt", és tagadja, hogy a
haláltábor gázkamrákkal lett volna felszerelve a zsidók szisztematikus kiirtása
miatt.
A szakértők szerint kutatásai teljes egészében magánjellegűek, soha nem kapott
támogatást akadémiai alapoktól vagy egyetemektől. Irvinget kitiltották Kanadából,
Ausztráliából és Új-Zélandról. Irvingnek saját bevallása szerint sok akadályt
kell leküzdenie tanai népszerűsítése érdekében: meggyőződése szerint üldözi az
izraeli titkosszolgálat, a német kormány, a féltékeny tudóstársak és még sokan
mások
1996-ban, amikor Göbbels-életrajza kiadásának előestéjén tüdőgyulladás kínozta,
biztos volt abban, hogy ellenségei fertőzték meg. Az angol történész elismeri, hogy
nem tudna megélni háromezer támogatója nélkül, akik a David Irving Harci
Alapítványnak továbbítják adományaikat. Egyikőjükről kiderült: azzal
gyanúsítható, hogy kapcsolatot tartott fenn Terry Nicholsszal, az oklahomai robbantás
feltételezett elkövetőjével.
A per tárgyát képező A Holokauszt tagadása: fokozódó támadás az igazság és az
emlékek ellen cím? könyvet Deborah Lipstadt 1993-ban publikálta először az
Egyesült Államokban, de Irving, a Holokauszt tagadásának apostola csak egy évvel
később lendült támadásba, amikor a művet Nagy-Britanniában is kiadták. Nem sokkal
ezután Lipstadt, aki modern zsidó történelmet tanít az atlantai egyetemen, és
kiadója, a neves Penguin kiadó, a negyven évvel ezelőtti jeruzsálemi Eichmann-per
óta az egyik legfontosabb holokausztper alperesei lettek.
"Olyan lehetőség volt ez, amelyet nem kerestem és nem is akartam, de az utamba
került, hogy kifejezzem ennek a holokauszttagadó mozgalomnak az elvetemültségét, és
azt, ahogy Irving a történelemmel játszik, hogy megalkossa a hazugságok hálóját –
magyarázta Lipstadt. – Nem kerestem magamnak, nem is kerestem volna soha. De ha már
egyszer utánam jött, nem volt más választásom, minthogy teljes erővel, mindent
bevetve harcoljak" – teszi hozzá.
Nem véletlen, hogy Irving nem Amerikában perelte be becsületsértésért Lipstadtot,
hiszen az ilyen típusú jogi eljárások szinte biztos kudarcra vannak ítélve az
USA-ban. Angliában viszont a vádlott viseli a bizonyítás teljes terhét, azaz Lipstadt
és a Penguin-könyvek. A siker esélyei olyan kecsegtetőnek látszottak Irving
számára, hogy mindent, még a közel négyszázmillió forint értékű, a divatos
londoni Mayfair negyedben elhelyezkedő lakását is feltette a perre.
Lipstadt professzornak is szüksége volt támogatókra, akik a Soá Alapítványon
keresztül járulhattak hozzá a per sikeréhez. Az alapítványt Steven Spielberg hozta
létre, hogy ráirányítsa a figyelmet a zsidók második világháborús szenvedéseire.
A hét Oscar-díjjal kitüntetett Schindler listája cím? film 1993-as bemutatója óta
Spielberg, aki maga is zsidó származású, a kulcsfigurája annak a mozgalomnak, amely
Hitler "végső megoldását" tudatosítani akarja a közvéleményben. A film
bevételének jó részét a Soá Alapítványba fektette, amelynek célja, hogy Hitler
áldozatainak emlékét ápolja. Az alapítvány támogatta az Utolsó napok cím?
dokumentumfilmet is, amely a holokauszt Magyarországról deportált zsidó túlélői
közül mutat be néhányat.
Lipstadt asszony keményen állt a támadások kereszttüzében a per során, melynek öt
éve életének nagy harca lett. Néha azért a könnyek is megjelentek. A legmeghatóbb
jelenetek közé tartozott, amikor a túlélők odamentek hozzá, hogy megköszönjék
fáradozásait. "Van egy bibliai idézet, de nem tudom biztosan, hol van. Így szól:
»Nem vagyok méltó«" – válaszolta Lipstadt.
2000. 04. 22. (IV/17)
