Továbbra is nehezen halad előre az észak-írországi kiegyezés. Az előző hét
folyamán a brit és az ír kormány előterjesztette a Nagypénteki Egyezmény megvalósítására,
az északír kormány megalakítására és a paramilitáris csoportok lefegyverzésére
vonatkozó javaslattervezetét. Miután az Ulsteri Unionista Párt ellenzi a javaslatot,
Tony Blair brit kormányfő széles kör? kampányba kezdett, hogy rábírja őket véleményük
megváltoztatására. Eközben David Trimble,
az északírek unionista kormányfőjelöltje váratlan lépésre szánta el magát: Bill
Clintonhoz folyamodott segítségért, s arra kérte az amerikai elnököt, kérjen biztosítékot
Gerry Adamstől, a Sinn Fein vezetőjétől az IRA lefegyverzéséhez, valamint győzze
meg a John Hume vezette katolikus Szociáldemokrata és Munkáspártot: vállaljon kötelezettséget,
hogy részt vesz a kormány kialakításában akkor is, ha a Sinn Fein ebben az IRA miatt
nem vállalhat szerepet.
Bertie Ahern ír kormányfő elvetette Tony Blair javaslatát, mely szerint az észak-írországi
kormányt a Sinn Fein jelenléte nélkül is meg lehet alakítani. Érvelésében a Nagypénteki
Egyezményre hivatkozva rámutatott: akkor a hangsúlyt arra helyezték, hogy a kormányban
részt vehessen mindkét fél, és ne alkalmazzák a kizárás módszerét. Ez a kérdés
különösen az unionisták számára bizonyult fontosnak, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy a
Sinn Fein mint az IRA politikai szárnya ne kerüljön be a végrehajtó szervbe, ha az
IRA nem tesz eleget leszerelési kötelezettségének. A kormány megalakításának határidejét
július 15-re tűzték ki, a szociáldemokraták vezetője viszont azzal érvelt, hogy a
Nagypénteki Egyezmény a leszerelés határidejeként 2000 májusát jelölte meg, ezért
nehéz előre meghatározni, hogy tíz hónap múlva mi fog történni.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »