A megszerzett információkat nyugati közvetítőknek adják át, akik aztán továbbítják
a szövetségnek. Ezzel lehetővé válik, hogy a NATO azt állíthassa magáról, valóban
nincs hivatalos kapcsolata a felkelőkkel. Az egyik ilyen telefonüzenetben Sokol Bashota,
az UCK egyik parancsnoka sürgős NATO-beavatkozásra való felhívást kért a Pristinától
mintegy 35 kilométerre nyugatra fekvő Berisa-hegyről. Ebben megadta a térségben
elhelyezkedő tankok és tüzérség állásait. A műholdas telefon által közvetített
hang fémesen, személytelenül és nyomatékosan hangzott. A közölt információkat valószínűleg
lehallgatták maguk a szerbek is, a hívás sürgőssége azonban félreérthetetlen volt:
"Aki itt van ezen a területen, annak nincs menekvése
a szerbek három irányból támadnak
bennünket, és délen is vannak csapataik,
csapdába kerültünk és segítségre van
szükségünk
40 ezer civil van velünk a hegyen
sokan a szabad ég alatt élnek már
három hete
veszélyhelyzetben és éheznek
nincs orvosi segítség
lőnek
bennünket
sürgős NATO-beavatkozásra van szükség
"
A legjobb esetben is több órába telik, amíg a NATO-gépek reagálnak a hívásra. Miután
a szervezet vonakodik attól, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön az UCK-val, az információ
először egy macedóniai nyugati diplomatán keresztül kerül egy NATO-tisztviselőhöz,
és mielőtt alaposan megvizsgálnák és reagálnának rá, újra egy sor parancsnokon
megy keresztül. Valós veszély, hogy a szerbek le tudják hallgatni Bashota hívását,
és így tankjaikat és tüzérségüket másfelé tudják irányítani, mielőtt az
UCK-parancsnok információi alapján a NATO pilóták céllistájára kerülnének állásaik.
Az egyik NATO-diplomata, az UCK-tól jövő hívások egyik "kezelője" hangsúlyozta:
bár az UCK-nak és a szövetségnek is ugyanaz az ellensége, aggodalmak vannak a szövetségen
belül afelől, hogy ha a NATO szárazföldi csapatokat küld a tartományba, az UCK problémát
jelenthetne a válság megoldásában – írja helyszíni beszámolójában a brit lap.
1999. 04. 24. (III/16)
