hetilap

Itt beszélgetünk a Habsburg Történeti Intézetben, ahol egy olyan korszakot kutatnak, ami épp most 100 éve zárult le. Szükségszerű volt, hogy 1918-ban véget ért a Habsburg-dinasztia politikai szerepe a Kárpát-medencében?

– Mindig vita volt arról a történetírásban, hogy az első világháború után fölbomlott-e a többnemzetiségű monarchia vagy mesterségesen szétverték. Fejtő Ferenc például azt az álláspontot képviselte, hogy a Monarchiát mesterségesen, kívülről verték szét. Mások szerint önmagától is fölbomlott volna. Amit biztosan tudunk, hogy a többnemzetiségű állam és vele a Habsburg-dinasztia térségbeli uralma száz évvel ezelőtt véget ért. Ez ténykérdés. Az viszont már messze nem ténykérdés, hogy Közép-Európa hogyan járt volna jobban: a többnemzetiségű államalakulat – nyilván nem változatlan formában történő, hanem adott esetben trialista vagy föderatív szerkezetű – fennmaradásával, vagy a térség úgynevezett nemzetállamokra történő szétesésével. Azért használom az „úgynevezett” kifejezést, mert bár a Monarchia utódállamai nemzetállamoknak nevezték magukat, valójában multietnikus államok voltak. Az 1918-ban kialakult Nagy-Románia nem volt nemzetállam; az ugyanekkor létrejött Csehszlovákiáról és a későbbi Jugoszláviáról nem is beszélve.

A történészek ódzkodnak azoknak a kérdéseknek a boncolgatásától, amelyek úgy kezdődnek, hogy „mi lett volna, ha…”. Nem értem ezt az ódzkodást. Marc Bloch szerint a történelemmel szemben az egyetlen értelmes kérdés éppen a „mi lett volna, ha…”, egyszerűen azért, mert ez képes rákérdezni az alternatívákra. Ha nem tesszük fel ezt a kérdést, akkor úgy teszünk, mintha nem lennének alternatívák a történelemben, miközben mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyenek.