– Mindig zenész szeretett volna lenni?
– Édesapám nagyszerű muzsikus volt. Mikor apám látta, hogy nem leszek sem festő, sem költő, elküldött kilencévesen vízilabdázni, hogy legalább jó kondim legyen a színpadon, ha már úgy döntöttem, hogy folytatom a családi hagyományt, és zenész leszek. Sokáig harcolt apám a rákkal, és amikor a halálos ágyánál ültem,
16 éves voltam. Sajnálta, hogy az unokáit nem fogja látni, de úgy köszöntünk el egymástól, hogy megígértette velem, a gyerekeim nem fognak cenzúrázott újságot olvasni. De apa, ott a vasfüggöny – mondtam kétkedőn a kérést hallva. – Az nem neked van – felelte. Találd meg az utadat, éld az álmaidat, és ne álmodd az életedet. Akkor vált világossá számomra, hogy csak szabadságban lehet az álmokat megvalósítani.
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »