Idefele jövet láttam az elhagyatott feldolgozó üzemeket, a kivájt hegyoldalakat. Mintha itt, Dorogon minden a szénbányáról szólt volna.
– Igen, minden nap tizenkétezren dolgoztunk ott, még én magam is, egészen 1978-ig, amikor megszüntették. Akkortájt a sportcsapatokat ugyanis nem egyesületek működtették, hanem állami vállalatok. Még Coubertin báró javaslatára írták elő törvényben, hogy a nagyobb vállalatoknak futballpályát és csapatot kellett működtetniük. A trianoni békeszerződés korlátozta a katonai létszámot, és hogy a fiatalok ne üljenek a fenekükön, így próbálták őket mozgásra fogni. Dorogon a szénbánya alkalmazott minden sportolót, engem is. Reggel nyolcra mentünk dolgozni, délután pedig következtek az edzések. Azt megelőzően Pécsett is úgy focizhattam, hogy a vasúttársaság alkalmazottjaként kellett dolgoznom, amit a klub vezetői intéztek el nekem. Nem sokkal később aztán jött egy papír a vasúttól, hogy elbocsátanak, mint „politikailag megbízhatatlant”.
Abban az időben ez elég veszélyes minősítés volt. Miért bélyegezték meg ezzel?
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »