Generációk, milliók nőttek fel Levente Péteren, milliók kaptak örömet, boldogságot tőle, de vajon Levente Péter boldog ember?
– Egyszer az evangélikus értelmiségi műhelyben kérdezték ezt meg tőlem. „A boldogságról nem beszéltél, miért nem beszélsz a boldogságról?” És én ott álltam a pulpituson, és egy percnyi gondolkodás után azt mondtam, hogy megvan. A boldogság nem céltárba tartozó érték az értékrendemben, hanem eszköztárba vagy raktárba való. Vagyis a boldogságot én soha nem tűzöm ki célként. Valami mást tűzök ki céltárértékként, mondjuk például a társkeresést, hogy szeretnék családot – ez egy céltárba tartozó, stratégiai érték –, és amikor elérem, akkor boldog vagyok egy pillanatig.
Csak egy pillanatig?
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »