Portisch Lajos, a nemzet sportolója fiatalnak számított akkor, amikor 25 éves korában elérte a nemzetközi nagymesteri címet. Milyen érzés számodra diákként a sakkelit közelébe kerülnöd?
–ŰPortisch óta nagyon megváltozott a világ. A számítógép és az internet elterjedésével sokkal több információ villámgyors áramlásának vagyunk a tanúi. Akkoriban akár egy év is eltelhetett addig, amíg egy versenyjátszma megismerhetővé vált, ma már néhány napon belül – vagy éppen azonnal (online) – megismerhetjük egy távoli országban folyó verseny játékait, eredményeit. Ráadásul az interneten mindenki bármikor találhat magának megfelelő partnert.
Mikor találkoztál először a sakkal?
–ŰNégyéves koromban már ismertem a lépéseket, de nem nagyon tudott megragadni a játék. Öt évvel később azonban egy figyelmetlenség miatt becsúszott matek négyes arra indította édesapámat – aki megyei első osztályú sakkozó volt –, hogy a sakktáblán erősíttesse velem a koncentrálóképességemet. „Büntetésből” megnyitásokat tanulmányoztam – így indult a szerelem. Főleg a játék szépsége ragadott meg.
Mitől lehet szép egy megnyitás, egy középjáték vagy egy végjáték?
–ŰA megnyitásban az a szép, amikor új dolgokat találhatok ki és alkalmazhatok, akár nálam erősebb játékosok ellen is. A középjátékban a sokszínűség – vagyis a választási lehetőségek sokasága – okoz örömet. A végjátékra pedig az jellemző, hogy a logika mellett pontosan kell számolni a lépésvariációkat, mivel már kevés sakkbábu van a táblán. Minden játéknak megvan az egyedi, stratégiai-taktikai elemekből összeállított ritmusa, harmóniája.
Bobby Fishernek volt egy híres játéka, amely során beáldozta a futóját, bástyáját, vezérét, majd egy szál huszárral beadta a mattot. Ilyesmire is gondolsz, amikor szépségről beszélsz?
–ŰIgen. Azóta sok hasonló játék született, amikor a nyers anyagi erőt egy-két szellemesen mozgatott sakkfigurával überelték, nekem azonban még jobban tetszik az a pozíciójáték, amikor egy finom – látszólag jelentéktelen – lépésről kiderül, hogy az egész játszma kimenetelét eldöntő, legfontosabb lépés. Ez nem olyan látványos, mint az említett eset, hanem laikus számára alig észrevehető folyamat. Magasabb szinten is csak úgy lehet felismerni, ha alaposan kielemezzük az egész állást.
Ott tartottunk, hogy „büntetésből” mélyedtél el a sakkban. Hogy lett ebből nagymesteri cím?
–ŰBeneveztem különböző versenyekre, és amikor édesapám látta a sikereket, az ifiversenyeken, diákolimpiákon egymás után elért győzelmeket, akkor úgy döntött, hogy 2000 Élő-pontszám elérése után lehetek magántanuló. Végül 2005 ponttal sikerült belépnem életemnek ebbe a szakaszába. Iskolámban, a szombathelyi Dési Huber István Általános Iskolában kedvezően fogadták a döntést, hogy ötödiktől magántanuló leszek.
Ez mivel jár?
–ŰFélévente kell csak az iskolai tananyagból vizsgáznom, a felkészülésre pedig elég három hetet szánnom. A maradék napokon így 6-8 órát sakkozhatom, elsősorban Lukács Péter nemzetközi nagymester segítségével, aki évek óta foglalkozik velem. A megfelelő kondíció érdekében személyi edzőmmel fizikai sportokat is űzök – futunk, kerékpározunk, pingpongozunk vagy éppen kondizunk. Emellett nyelvet is tanulok, s naponta jár hozzám angol nyelvtanár. Kikapcsolódásképpen olvasok, filmeket nézek. A versenyek, amelyeknek időpontja több hónappal előre be van táblázva a naptáramban, olyanok számomra, mint a vizsgák.
A koncentrálóképességed is javult?
–ŰNyilván. A sakk esetében egyébként a koncentrációnak is megvan a sajátos ritmusa, hiszen a sportpszichológusom szerint az ember csupán 25 percen át képes egy dologra összpontosítani. A megnyitáskor inkább az emlékezés a fontos, a koncentráció intenzitása pedig akkor ugrik magasra, amikor az ellenfél valamilyen váratlan lépéssel lepi meg a másikat. Igazából ekkor kezdünk el gondolkodni, s ez akár hosszabb ideig is eltarthat. A játék végén az időzavar okozhat sajátos feszültséget, amikor hibák is könnyen becsúszhatnak. Egy 5-6 órás versenyjátszma során kell időt szakítani arra is, hogy pihentessük az agyunkat. Én például sétálni, nézelődni szoktam ilyenkor.
Ha meglátsz egy sakktáblát, mi zajlik le benned?
–ŰRögtön odaképzelem az alapállást, és a megnyitáson gondolkodom.
Ha becsukod a szemedet, akkor képzeletben is le tudod játszani a partit?
–ŰPersze. Aki egy kicsit komolyabban foglalkozik a sakkal, az tud vakon játszani. Amikor becsukom a szememet, akkor gyakorlatilag két dimenzióban látom a sakktáblát. Olyan, mintha a komputer monitorját látnám.
Kimutatták, hogy ha egy sakkozó egy mérkőzés előtt meglátja a sakktáblát, rögtön felmegy az adrenalinszintje. Neked erről mi a véleményed?
–ŰSzerintem kétfajta izgalom létezik: az egyik nem az adrenalinszintet növeli, hanem inkább bénítóan hat. Ilyenkor a stressz a félelmet növeli, tompultságot okoz és a teljesítőképesség a csökkenését. A másik eset, amikor a feszültségtől felpörög az ember, és megnő a teljesítőképessége. Rám inkább az utóbbi vonatkozik.
Hogyan készülsz egy versenyre?
–ŰKomolyabb ellenfél esetén megnézem a korábbi játékát, abból összeáll bennem egy kép az illetőről. És ha ő mondjuk egy bizonyos játékban erős, előfordul, hogy olyan stílusban játszom, ami neki nem annyira kedvez.
Egy hete jöttél meg az olaszországi Isprából, ahol 31 táblás szimultánon 30 győzelmet és egy döntetlent könyvelhettél el. Ellenfeleid között volt egy nemzetközi mesterjelölt és a lombardiai sakkszövetség elnöke is. Fárasztó volt?
–ŰCsak az volt fárasztó, hogy 4 órán keresztül körbe-körbe kellett járkálni. A sakkjáték maga nem vett annyira igénybe, hiszen én naponta többet edzem.
Azt hallottam, hogy a közelmúltban győzelemre segítettél egy szerbiai sakkcsapatot. Ez hogy lehetséges?
–ŰEgyszerre több csapathoz tartozom, így a szombathelyi Haladás mellett ausztriai, görög, német, szerb és romániai csapatoknak is tagja vagyok. A profi sakkozóknak ez egy eléggé bevett megélhetési forrás. Magasabb szinten pedig úgy lehet a sakkból megélni, ha az ember bekerül a sakkelitbe, és meghívásos, magas pénzdíjú versenyeken vehet részt.
Úgy vélem, a siker és a kudarc egyaránt megpróbálja az ember jellemét. Te hogyan dolgozod fel a sikereidet? Amikor például sakkban megversz nálad idősebb, tapasztaltabb embereket.
–ŰÖrülök neki, és nem állok meg, hanem megyek tovább. Minél erősebb játékosokat szeretnék megverni. Amikor például nagymester lettem, akkor úgy éreztem, hogy egy fontos állomást értem el, azonban ennél sokkal tovább szeretnék fejlődni. Akár a világbajnokságig.
Milyen a játékstílusod?
–ŰKétfajta sakkozót ismertem meg: az egyik sokat remizik, s praktikusabb szempontoknak akar megfelelni. Ha már kicsit rosszabbul áll, megpróbál döntetlent kicsikarni. Megfelelő intelligenciával fel lehet mérni, mi az a pont, amikor nem érdemes tovább feszíteni a húrt, és indokolt a döntetlen, én azonban nem szeretem a kompromisszumokat, és ha csak egy kis esélyem van rá, mindig nyerésre játszom.
Kik a példaképeid?
–ŰA mostaniak közül Hikaru Nakamura japán-amerikai nagymesterrel tudok azonosulni, aki éles, agresszív játékot játszik, és ritkán egyezik ki döntetlenben. Az elitben sokan vannak, akik nem kockáztatnak, hanem csak a pozíciójukat akarják megőrizni. A másik két példaképem Victor Bologan és Ivan Cheparinov nagymester – mindegyikkel játszottam már –, mert hasonló módon mindketten ilyen megalkuvás nélküli aktív, támadó játékot folytatnak.
Hogy képzeled el az elkövetkezendő 5-10 évet?
–ŰSzeretnék minél hamarabb feljutni 2552-ről a 2600 Élő-pontig, majd 20 éves koromig a világ 10 legjobb sakkozója között szeretnék lenni. Az élet más területén most nem tűztem ki célokat, hanem erre koncentrálok. A magyar sakkdiplomácián azonban van még mit javítani, márpedig a siker nagyban múlik azon is, milyen ellenfelekkel sikerül versenyeznem.
Él-pontrendszer
Az Él-pontrendszer a kétszerepls játékok aktuális játékerejének mérésére létrehozott rendszer, amely az elnevezését Él Árpád magyar származású amerikai matematikaprofesszorról kapta. A rendszer statisztikai modell segítségével mŐködik, a pontokat gyzelmekkel lehet gyarapítani, és vereséggel lehet veszíteni. Ersebb (nagyobb pontszámmal rendelkez) játékossal szembeni gyzelem több pontot jelent a gyztes számára, mint egy gyengébb játékos legyzése.
2011. 07. 01. (XV/26)
