hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Nem tudom, miől magabiztos Gyurcsány
Interjú Fodor Gáborral, az új arculatát kereső SZDSZ elnökével

2008. 10. 15.
Az SZDSZ nem eladó, és nem lehet megfélemlíteni – mondja Fodor Gábor a miniszterelnök sorsát eldöntő költségvetési törvényekről szóló szavazás kapcsán. A liberálisok elnöke szerint skandalum, hogy titkosszolgálati módszerekkel bele lehet avatkozni egy párt belügyeibe – a történtekre parlamenti vizsgálóbizottságnak kell magyarázatot találnia.



Fotó: Somorjai László

Önálló, konfliktusvállaló és a saját útját járó SZDSZ-t szeretne, amihez
erős legitimáció kell, de a szavazásokat nézve éppenhogy többsége van a
pártjában. Az elnöki versenyben mindössze két szavazattal nyert, szövetségese,
Szent-Iványi István egy szavazattal lett az országos tanács elnöke, míg a
frakcióban sem egyértelmű a „híveinek” a többsége. Így hogyan képes az elnöki
programját megvalósítani?

– Nem látok semmilyen legitimációs problémát, mert a lényeges döntések
megszülettek, és az SZDSZ-nek sikerült egy új politikai irányt megjeleníteni.
Nem tekintem lényegi kérdésnek, hogy hány szavazattal születtek a döntések, de
tudomásul veszem, hogy rendkívül kiélezett a politikai helyzet. Senki sem tudja,
hogy a jelenlegi hihetetlenül bonyolult szituációban mi a helyes és jó megoldás,
ezért érthetően többen többféle módon gondolkodunk a teendőkről. Ezt elnökként
figyelembe kell vennem.

Természetesen jobban örülnék annak, ha az SZDSZ egységesebb lenne, de aki ismeri
a párt belső életét, az tudja, hogy a megosztottság és a „hogyan tovább a
szocialistákkal” dilemma már évek óta jellemzője a pártunknak.

Az SZDSZ tábora 30 százalékról szűkült le 5-6 százaléknyi szavazóra, de ők
már az elmúlt évtizedben az MSZP–SZDSZ „közösködésen” szocializálódtak.
Mennyiben lehet új politikát kezdeni, ha a saját táborának a foglya a párt?

– Az SZDSZ-nek az az útja, amelyet az elmúlt évtizedekben járt be, már
tovább nem járható. Kimerültünk, változtatások nélkül nincsenek tartalékaink,
fordulat nélkül már nem tudjuk az ötszázalékos küszöböt átugrani. Most egy olyan
lehetőség kapujában van az SZDSZ, amit ki kell használnia: megpróbálunk olyan
újszerű politikai pályára állni, amelyben megőrizzük a liberális értékeket, de
új szavazókat is igyekszünk megszólítani.

Értelemszerűen vannak és lesznek a politikai életben hitviták, de látnunk kell,
hogy egyre nagyobb azoknak a száma, akiknek ebből elegük van. A megújult
SZDSZ-nek őket kell elérni, akik nem akarnak egyik vagy a másik, a jobboldali
vagy a baloldali „rémkép” ellen viaskodni.

Az SZDSZ elitjében többen egzisztenciálisan is függnek a közös kormányzástól,
hiszen felügyelőbizottságokban, különféle projektekben és közös üzletekben már
évek óta együtt tevékenykednek. Engedi-e ez a közeg, hogy új fejezetet nyisson?

– Ez a probléma az elmúlt egy-két hónapban gyűrűzött be a helyi szintekre és
a liberális értelmiségi körökbe, hiszen az év közepén a koalícióból való
kilépést csak a legfelsőbb szinten érzékelte az SZDSZ. Tudom, hogy ez a helyzet
pánikot okozhat némelyeknek, de úgy vélem, az SZDSZ-nek nincs más esélye, mint
hogy a szakítás lehetőségét arra használja fel, hogy önálló erővé váljon.
Történelmi pillanat ez, noha tisztában vagyok azzal, hogy nagy a félelem az
SZDSZ-tagságban is a jövőtől – ugyanezt látom egyébként a szocialistáknál. Azt
is tudom, hogy vannak néhányan olyanok, akik szerint az SZDSZ küldetése csupán
az, hogy nehéz helyzetben mindig kisegítse az MSZP-t.

Szerintem a legfontosabb feladatunk, hogy a Kossuth, Jászi és Bibó által
megjelenített liberalizmust képviseljük. Megértve mindenkinek a problémáját,
nekünk az ország és az SZDSZ érdekét kell néznünk, ami viszont azt jelenti, hogy
a Fidesz és az MSZP mellett szükségképpen kellenek még önálló erők, hogy ne
szűküljenek le a választási lehetőségek. Ehhez erős és népszerű liberális pártra
van szükség.

Milyen esélyei vannak azonban, ha a csapatának több tagja a rivális csapattól
is kap gázsit?

– Az SZDSZ-nek világos elvi politizálást kell folytatnia, és nem szabad napi
pragmatikus alkukban feloldódnia. Kompromisszumainkból erősödni kell, hogy nem
személyes érdekeltség áll mögötte, nem is pusztán a pártérdek, hanem a hazáért
érzett felelősség.

Hónapok óta zajlik „egy húzd meg, ereszd meg” küzdelem az MSZP és az SZDSZ
között. Ha így megy tovább, akkor a magyar baloldal a magát szétverő lengyel
testvérpártok sorsára juthat? Az SZDSZ kieshet a parlamentből, az MSZP pedig
megszűnhet váltópárt lenni, valahogy úgy, ahogy az MDF-fel történt?

– A veszély reális. Az eredmény azonban nem csak a szabad demokratáktól
függ. A fordulat érdekében a szocialista pártnak sürgősen meg kellene oldani a
belső problémáit. Egyszóval: vissza kell nyernie az MSZP-nek a hitelességét. A
törzsszavazóik esetében ez nem lesz nehéz, mert ők elkötelezettek irányukba, de
a társadalom többsége számára sokat vesztettek a hitelükből a szocialisták. Őket
csak egy másfajta kormányzati teljesítménnyel lehet megnyerni.

Most burkoltan lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet?

– Az SZDSZ-nek a szocialistákkal és a miniszterelnökkel kapcsolatban már
korábban ki kellett alakítania az álláspontját, hiszen Gyurcsány Ferenc
váratlanul és egyoldalúan egy szocialista kongresszuson a liberálisokra rontott.
A korábbi együttműködésünkhöz képest szokatlan módon a nyílt színen rúgta ki egy
miniszterünket, és a közös kormányprogramot végrehajtó SZDSZ-t
reformblablázással vádolta meg. Világossá tette, hogy nem akarja a közös
kormányzás folytatását. Nem tehettünk mást, ki kellett lépni a koalícióból.
Becsületbeli ügy volt.

A döntés hirtelensége és átgondolatlansága értelemszerűen zavart okozott nálunk
is, amit bizonyít, hogy volt, amiben támogattuk a kisebbségi kormányt, és volt,
amiben nem. Idővel feldolgoztuk a helyzetet, és ellenzéki válaszokat próbáltunk
adni a helyzetre, például cselekvési tervet kértünk a kormánytól.

Azt is világossá tettük, hogy számunkra nem elfogadható a miniszterelnök
Megegyezés című programja, és úgy látom, hogy az említett esszé alapján
benyújtott adótörvények sem lesznek számunkra ebben a formában elfogadhatóak. Mi
világos nyelven beszélünk. A MSZP belső ügyeit viszont nem nekünk, és nem nekem
kell megoldanom.

Javaslatot tettünk a politikai válság megoldására a szakértői jellegű
kormánnyal. Egy ilyen formációt a szocialistákkal együtt is készek lettünk volna
támogatni. A közös megoldást még nem találtuk meg, bár javaslatainkat sokan
támogatták, sokan vitatták.

A miniszterelnök az atv.hu online interjújában arra a kérdésre, hogy „Igazat
ad Fodor Gábornak, hogy hitelességi problémája van a kormánynak?”, azt
válaszolta: „Csak nem értem. Amikor kormánytag volt, akkor nem volt ilyen
gondja, sőt, nem akart kilépni a koalícióból.”

– Rosszul emlékszik a miniszterelnök, mivel én voltam az egyetlen, aki a
kormány hitelességi válságáról beszéltem abban az időszakban is. A koalícióból
való kilépés idején is világos volt az álláspontom, és most is azt képviselem:
az együttműködés felbontása meggondolatlan döntés volt, és abban a
miniszterelnök és az SZDSZ felelőssége is egyaránt tetten érhető. Ezek után nem
maradhattunk a koalícióban, ezért ma még inkább nincs más választásunk, mint az
önálló és erős SZDSZ megteremtésére.

Mi az Ön által folyamatosan emlegetett hitelességi probléma?

– A miniszterelnök elvesztette a társadalom többségének a támogatottságát.
Ezt nemcsak én mondom, hanem a közvélemény-kutatások feketén-fehéren mutatják.
Már az őszödi beszéd előtt elkezdődött a bizalomvesztés, mivel teljesen mások
voltak az ígéretek, mint a teljesítés. Ezt a dilemmát mind a miniszterelnöknek,
mind a szocialista pártnak el kell rendeznie ahhoz, hogy a jövőről reálisan
tudjanak gondolkodni. Az igazán lényeges probléma az, hogy ez a hitelvesztettség
bénítja a kormány és a miniszterelnök cselekvőképességét. Ez a kormány nem képes
meghozni azokat az intézkedéseket, melyek szükségesek az ország számára. Az
emberek ettől a kormánytól – legyenek azok bár a legnagyszerűbb ötletek – nem
fogadják el ezeket.

Személy szerint tehetséges politikusnak tartom a miniszterelnököt, jó a kettőnk
kapcsolata. Ez egyáltalán nem személyi, hanem politikai kérdés. Gyurcsány
Ferencnek és az MSZP vezetőinek kell eldönteniük, hogy figyelembe veszik-e az
emberek véleményét, vagy sem.

Miért, az SZDSZ nem vesztett a hitelességéből?

– A felelősségben osztoznunk kell, például a költségvetési hiány megugrása a
mi hibánk is volt. Több területen is tévedtünk.

Miként szerezhető vissza az emberek bizalma és támogatása?

– Egyszerűen: új és elérhető politikai célok meghatározásával, amelyek
végrehajtásához új és hiteles személyek kellenek.

Azt szokta mondogatni, hogy a Gyurcsány-kormányba nincs visszamenetele az
SZDSZ-nek. Milyen kormányba van?

– Nehezen tudom elképzelni, hogy miként állhatna össze egy új,
szocialista–szabaddemokrata kormány. Könnyebbnek tűnik számomra egy szakértői
jellegű kormány életre hívása. Egy hiteles miniszterelnöknek nagyobb ereje lenne
meglépni az ország számára szükséges intézkedéseket. Egy ilyen politikának
stabil támogatást tudna nyújtani az SZDSZ.

Pár héten belül dönteniük kell a költségvetési törvényekről, különben
előrehozott választások lehetnek, azzal a várható eredménnyel, hogy Orbán Viktor
lesz az új miniszterelnök. A költségvetési törvények mentén az MSZP és az SZDSZ
újra „összebútorozhat”, és helyreállíthatják hitelességüket?

– Ezek a szavazások konkrét feladatot jelentenek a kormányzó pártnak. A
bizalom és együttműködés helyreállíthatják más ügy, ahhoz elfogadható program és
vízió kell.

Nem úgy tűnik, hogy a parlamenti képviselőket és bármely politikust most
elsősorban távlati víziók érdekelnék, hanem jóval inkább az foglalkoztatja őket,
hogy Fodor Gábornak van-e súlya, képes-e egységet teremteni a liberális
frakcióban és „szállítani” az igeneket vagy a nemeket.

– Az SZDSZ ilyen kérdésekben mindig egységesen szavazott. Ez a hagyományunk,
miképpen az is, hogy demokratikus, tehát vitatkozós párt vagyunk. Nehezen,
hosszasan hozzuk meg a közös elhatározásainkat, de ahhoz tartjuk magunkat.
Biztos vagyok abban, hogy egységesen szavazunk majd.

A miniszterelnök magabiztosan beszél arról, hogy szerinte sikerül megszavazni
a jövő évi költségvetést. Valamit csak tud, hogy bátran meri ezt állítani?

– Nem tudom, hogy mitől magabiztos. Nem rendelkezem azokkal az
információkkal, amelyekre alapozhatja az optimizmusát, azt sem tudom, hogy kik
szavaznak majd biztosan a kormánya által benyújtott költségvetésre. Abban biztos
vagyok, az SZDSZ nem fogja eladni magát, és nem is lehet megfélemlíteni.
Elképesztőnek tartom a legújabb titkosszolgálati botrányt, amellyel az MDF belső
ügyeibe, egy jelentős pártvitába avatkoztak be úgy valakik, hogy egy titokban
rögzített felvételt adtak oda Dávid Ibolyának. Ilyen eszközökkel nálunk nem
lehet eredményt elérni: sem zsarolással, sem „bevásárlással”. Mi a saját
értékrendünk alapján fogjuk eldönteni, hogy miként szavazunk az adó- és
költségvetési törvényekre.

Most azt állítja, hogy a miniszterelnök és köre felhasználhatja a
titkosszolgálatokat politikai céljaira?

– Csak azt állítom, hogy jelenleg zavaros és érthetetlen a megfigyelési ügy.


Az SZDSZ hagyománya volt, hogy a titkosszolgálati anyagok nyilvánosságra
hozatalát szorgalmazta, még olyan esetekben is, amikor a nyilvánosságra hozatal
a törvényesség mezsgyéjén volt. (Például a Duna-gate ügy során erkölcsileg
támogatta Lovas Zoltán újságírót, aki „törvénytelenül” lefilmezte az
állambiztonsági iratok bezúzását.) Jelenleg az SZDSZ az eljárás jogi aggályait
hangoztatva fékezi a folyamatokat, tehát a korábbi önmagának mond ellent?

– A rendszerváltáskor fekete-fehér volt a képlet, a jelenlegi ügyben azonban
könnyen észrevehető a manipulációs szándék. Az SZDSZ nem fékezni akarja az
ügyet, hanem azt elkerülni, hogy teljesen kontrollálatlanul, láthatóan politikai
szándékból, féloldalasan történjék az utóbbi évek egyik legsúlyosabb politikai
botrányának a feltárása. Az eddig nyilvánosságra került anyagok csak a kérdések
sorát gyarapítják. Miként lehet egy titkos felvétellel egy párt belső életébe
beleszólni? Kik állnak az akció mögött? Valóban létezik-e
árnyék-titkosszolgálat, és azt ki mozgathatja? Kik és milyen adatainkat
szerezték meg? Törvényesen vagy törvénytelenül járt-e el a titkosszolgálati
miniszter? Erre a választ egy korrektül működő parlamenti vizsgálóbizottság
adhatja meg.

Az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy amikor a hivatalos útra terelnek
államtitkokat sértő ügyeket, akkor annak az a vége, hogy évtizedekre titkosítják
az adatokat, és így a jelenkornak esélye sincs az igazság megértésére. Nem jobb,
hogy egy – vegyük az optimista verziót – „igazságszerető” NBH-s felpakolja az
anyagokat a YouTube-ra, mint ha minden botrányt stikliben elrendeznek?

– Egyformán rossz opció „a stikliben való elrendezés”, mint a
titkosszolgálati anyagokkal való visszaélés és a közélet durva manipulálása. Az
SZDSZ mindig a nyilvánosság pártján állt, hiszen évtizedek óta szorgalmazzuk az
állambiztonsági adatok nyilvánosságra hozatalát.

A vizsgálóbizottságnak, ha létrejön, az emberek szeme előtt kell végeznie a
munkáját, jelentését a parlamentnek kell elfogadnia. Sőt, akár több jelentés is
készülhet, ha nem alakul ki konszenzus a grémiumban. A megfigyelési ügy korrekt
megoldása ezért éppen az, amit az SZDSZ javasol: egy vizsgálóbizottság adjon
választ arra a súlyos skandalumra, amelyre fény derült. A nyilvánosság
kontrollja kell, s így nem lehet maszatolni, sem manipulálni a történteket. Ez a
közérdek.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!