hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Vége a pénzesőnek
Mayer Aranka, a Tokaj-per koronatanúja

2005. 07. 05.
– Ön azt állította, hogy eredeti taggyűlési jegyzőkönyvek másolatát jutatta el az ÉS-hez, Orbán Viktorné és cégtársai viszont úgy nyilatkoztak, hogy a nevezett napokon nem volt taggyűlés. Másodfokon nekik adott igazat a bíróság. – Igen, de ők nem cáfolták a jegyzőkönyvek tartalmát, csak azt állították, hogy mivel nem volt taggyűlés, jegyzőkönyv sem készülhetett. A másodfokú bíróság arra hivatkozott, amit nem láttam, és nem hallottam. Amit viszont láttam és hallottam, azt nem tartották elegendőnek, de nem is vonták kétségbe.



"Ország-világ előtt kiderült: a kft. nem nulla forintot ér" Fotó: Somorjai L.

– Miért nem mondták azt Orbánék, hogy az Ön által bemutatott dokumentumok hamisítványok? 

– Egyrészt tudják, hogy nem azok, másrészt ha ezt mondanák, abból büntetőügynek kellene következni, és azt nem szeretnék. Tisztában vannak vele, hogy ezekben a jegyzőkönyvekben az ő beszélgetéseik szerepelnek, szóról szóra. 

– Az eredeti jegyzőkönyv ezek után nyilván sosem fog előkerülni. Akkor, amikor még hozzáfért, miért nem vette magához?

– Én nem ezeket a dokumentumokat kerestem, és nem akartam, hogy ebből politikai ügy legyen. Itt évekről beszélünk. 2002 decemberében adtam be a vagyonmegosztási kérelmet, ami átváltott bontóperbe. A férjem azt nyilatkozta, hogy nulla forint a Tokajhegyalja Kft. értéke. Márpedig a volt férjem tulajdonrésze a kft.-ben házastársi közös vagyon, éppen úgy, mint ahogy Lévai Anikó tulajdonrésze is házastársi közös vagyon volt Orbán Viktorral. Azt mondta az ügyvédem, bizonyítsam a közös ingatlanok, a közös cégek létét és értékét. A dolgozószobában több ezer iratot, de megkockáztatom, hogy tízezer iratot is fénymásoltam válogatás nélkül, de akkor nem olvastam el őket. Fogalmam sem volt, mit másolok, csak másoltam, és rendszereztem, ugyanúgy, ahogy ott találtam: ingatlanos dosszié, céges dosszié satöbbi. És amikor háromnegyed év múlva már a számítógépen is elkezdtem ugyanezt a rendszerezést, akkor kezdtem beleolvasni, 2004 tavaszán. Láttam, hogy például 43 millió forint törzstőkét emeltek. Akkor viszont miért nulla forint a cég értéke? Miért van a szövegben, hogy ilyen eszközöket veszünk, olyan pincét veszünk? Hát ez nem lehet nulla forint. Még egyszer hangsúlyozom: nem politikai ügyről, hanem házastársi közös vagyonról volt szó.

– A férje nem vette észre, hogy hónapok óta iratokat nézeget, fénymásol? 

– Nem tudom, mit és mikor vett észre, ha egyáltalán észrevett valamit. Tény, hogy amikor közös vagyonunkat a bíróság zárlat alá helyezte, ő is lezárta a dolgozószobáját. 

– Hogyan döntötte el, hogy a dokumentumokkal a sajtóhoz fordul? 

– Nehezen. Inkább arról beszélnék, hogy miért döntöttem így. Más esélyem nem volt, mert az iratokból az is kiderült, hogy a férjem hihetetlen technikákkal menti ki a közös vagyonunkat magának, adogatja el az ingatlanjainkat. Könynyen megtehette, hiszen mindenünk az ő nevén volt. Az Élet és Irodalmat tehát nem pusztán a híressé vált három jegyzőkönyvvel kerestem meg, hanem a saját, egyéni problémámmal. Menet közben természetesen megértettem, hogy a lapot viszont főleg az ügy politikai vonatkozásai érdeklik. 

– A saját ügyében segített a cikk megjelenése? 

– Az mindenesetre kiderült ország-világ előtt: a kft. nem nulla forintot ér. 

– Azt mondta, előzőleg Lévai Anikótól is próbált segítséget kérni.

– Igen, mert bántott, hogy úgy gondolják a volt barátaink, hogy én 2002-ben azért adtam be a vagyonmegosztási kérelmet, mert akkor már az Attilának nem volt olyan jól jövedelmező állása. Azt hallottam vissza, hogy "meghülyült a feleségem – mondja Attila –, vége a pénzesőnek, most már lehet osztozkodni". Nagyon
rosszul esett. Én Attilának 2001 januárjában jeleztem, hogy változtatnunk kellene sok mindenen. Próbáltam megmenteni ezt a házasságot, de nem sikerült. Ezek után kértem Anikót, próbáljon segíteni, ha már ide jutottunk, hogy muszáj elválni, ne kelljen pereskedni. 

– Segített? 

– Igen, megpróbált, beszélt a férjemmel. Ennek tudom be, hogy tavaly ősszel üzent a férjem, üljünk le, egyezzünk meg. Boldog voltam, hogy nem kell pereskedni, vége lesz a rémálomnak. Azonnal elfogadtam az ajánlatát, amit sajnos egy hónap múlva visszavont.

– Mérlegelte, hogy amikor a nyilvánossághoz fordul, az több, egykori barát számára nagyon kellemetlen lesz? 

– Mérlegre kellett tennem, de nem maradt más választásom: 2004 decemberére kiderült, hogy nem lett semmi a megegyezésből, de ez még nem minden. Időközben jogerősen lezárult a bontóperünk, de a volt férjem nemcsak kijelentette, hanem karácsony szent napján meg is írta e-mailben, hogy nem fogja teljesíteni a jogerős ítéleteket – ami pedig az utolsó mentsváram volt – mert megítéltek számomra egy házastársi tartásdíjat a vagyonmegosztás végéig. 

Ebből kihúzhattuk volna addig, amíg hozzájutok a házastársi közös vagyon engem megillető részéhez. A házunk költségeinek a felét is fizetnie kellene, hátralékai vannak a gyerektartásból is. Annak idején közös életünk miatt adtam fel a színésznői karrieremet, most viszont nem kapok állást. Bezárult a kör. Egyrészt – bár senkinek nem akartam rosszat – nagyon kellemetlen helyzetet okoztam jó pár embernek, mert ezek az iratok mindenképpen kompromittálóak. Másrészt viszont nálunk jelenleg nincs gázszolgáltatás, így természetesen meleg vízünk sincs, és nemsokára kikapcsolják a villanyt is. 

– Nem próbált meg egyértelm?bben segítséget kérni a barátoktól, mielőtt lépett? Arra gondolok, hogy konkrétan elmondja nekik, mire kényszerül, ha a férje továbbra sem tesz eleget az ígéretének. 

– Ha ezt tettem volna, akkor most joggal mondhatnák, megzsaroltam Lévai Anikót. Bár "nagyon nagy hős" vagyok, de azért nagyon félek. Nem elsősorban magam miatt, hanem a három gyerekem miatt. 

– A többi cégtárs tudhatta, hogy a férje kisemmizi önt? 

– Igen. Év végén véletlenül összetalálkoztam Duda Attilával – ő vezette a taggyűlések jegyzőkönyveit –, és elmeséltem neki részletesen, hogyan egyeztünk meg Attilával, és miként vonta vissza saját javaslatát, és hogy milyen jogi trükkökkel húzza az időt. Szörnyülködött, de nem tett semmit. 

– Különös. Hiszen a Fidesz négy éven át a polgári Magyarországról beszélt, a polgár fogalmától viszont olyan erények sem állnak távol, mint a becsület, a nagylelkűség, vagy Orbán Viktor kampányszövege, miszerint hisz a szeretet és az összefogás erejében. 

– Nagyon érdekes, amit mond. Éppen ma jutott eszembe, hogy ezek az emberek, akik a férjemnek ma is barátai, ha máshonnan nem, a sajtóból biztosan értesültek róla, hogy Attila nem teljesíti a jogerős bírósági ítéleteket, nem fizet gyerektartást. Furcsa, hogy akik ismertek, szerettek, nem mondják neki, hogy Attila, ne tedd ezt a családoddal. Ezt én sem értem. 

– Említette, hogy akkor kezdett igazán jól keresni a férje, miután a régi barát, Orbán Viktor miniszterelnök lett. Nem voltak emiatt fenntartásai? Vagy amiatt, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök baráti vacsorákon üzletel? 

– Számomra az, hogy Orbán Viktor részt vett ezeken a taggyűléseken, teljesen természetes volt. Nem vagyok jogász, politikával sem foglalkozom, nem fordult meg a fejemben, hogy szabad vagy nem szabad ilyet csinálni. 

Annak pedig eleinte nagyon örültem, hogy a férjem egymás után kapta a felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi helyeket, állami megbízásokat. Gondolja, hogy megkérdeztem, te, Attila, ezt azért kaptad, mert Viktor a barátunk? 

– Nem is volt Önben ilyen sejtés? 

– Ha a henteshez bemegy egy ismerőse, nyilván a legszebb húst adja neki. Van valami rossz ebben? Számomra a legtermészetesebb volt, hogy ha valakiből miniszterelnök lesz, bizalmas barátait bizalmas funkcióba helyezi. Gondolom, mindenki ezt tenné.

– A hentespéldával hadd vitatkozzam: a hentes a saját áruját adja kinek-kinek, a miniszterelnök ezzel szemben… 

– Józan paraszti ésszel gondolkodva nem tartom problémásnak, ha valaki munkát, állást kap, és megdolgozik a pénzéért. Ha több állást kap, többet dolgozik. 

Rakosgatom össze a gondolataimat, követtem-e el én bármit, az ember keresi magában a hibát, akár etikailag, erkölcsileg, de azt gondolom, ami engem illet, minden rendben volt. 

– Most, hogy ez az ügy kirobbant, változott a véleménye?

– Szerintem teljesen természetes, ha egy házaspárnak van közös vagyona, és az éppen egy kft., ahol milliók forognak kockán, akkor a férj és a feleség akár egy taggyűlésen is megbeszélik az üzleti ügyeiket. Az ügy robbanását éppen az okozta, hogy ez sokak számára nem természetes.

– És az olyan mondatokról mit gondol, mint "a borkutatót nem lehet kihozni, a választás után lesz aktuális"? Mi az, hogy kihozni? 

– A jegyzőkönyv szövegét nem akarom értelmezni, hacsak nem a házastársi közös vagyonunk része a borkutató is. De nem az. Tény, hogy ez a kft. minél több szőlőt, területet, ingatlant akart szerezni. Nagy területet akart művelni. A férjem és én közöttem ebből fakadtak a viták. Nem értettem, miért kell ennyi. 

– És miért kellett?

– Állandóan azt mondta, ez hosszú távú befektetés. De közben előfordult, hogy kikapcsolták a telefonunkat. Itt álltunk heten, a három gyerekkel, Attila édesapjával, és édesanyjával, aki beteg volt. Szóvá tettem, mi az, hogy nincs pénz telefonszámlára, mikor még soha ilyen jól nem kerestél. Azt felelte, éppen most kellett befizetni az illetéket a föld után, és ne szóljak bele gazdasági dolgokba. Most kell felvásárolni mindent, amit lehet, összefüggő terület kell, ez olyan befektetés, ami tíz-húsz év múlva térül meg, meglátod, milyen jó lesz a gyereknek. Mondtam, nem kellene most, tízévesen földesurat csinálni a gyerekből. De az volt a benyomásom, hogy olyan szeretne lenni, mint Kékessy Dezső: egy arisztokrata. 

– Önök nem váltak azzá?

– Ugyan. A négy év alatt, amikor Attilának a legjobban ment, egyetlenegyszer nem voltunk kettesben vacsorázni vagy nyaralni. Csak a munka volt és az üzlet.

– Korábban jól éltek?

– Igen, volt tíz gyönyör? évünk. De amikor Attila a hatalom közelébe került, sok minden megváltozott. 



Szász I. Attila és Orbán Viktor. Nem taggyűlés 

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!