Súlyos károkat okozott a hazugságokkal és csúsztatásokkal teli „Heller és bandája” botrány. Konkrétumok nélkül, egyéni felelősségek mellőzésével a baloldalinak kikiáltott értelmiség egyöntetűen be lett sározva. Miként a jobboldali is, hisz kiderült: már az Orbán-kormány idején is jelentős pénzt költöttek nemzeti értelmiségiek támogatására.  A negatív nemzetközi visszhangok miatt Magyarország is lejáratódott.

A rendszerváltást követő húsz évben békén hagyták, noha belügyminiszterként jelentős szerepe volt az 1956 utáni megtorlásokban. Most néhány vállalhatatlan mondat miatt börtönbe zárhatják Biszku Bélát. A holokauszttagadók viszont szabadon szennyezhetik a közéletet.

Egyre kínosabbak a Vatikánnak a magyar főpapság viselt dolgairól napvilágot látó híranyagok. A nyulat még tavalyelőtt egy homoszexuális papokról készült honlap ugrasztotta ki a bokorból, és azóta sorra dőlnek a titokzatos dominó darabjai. Vác nyitotta a sort, majd jött Székesfehérvár, Esztergom és Pécs. Mayer Mihály pécsi püspök napokban történt menesztése kollégáinak is üzenet: az Apostoli Szentszék nem akar magyar ügyeket.

Egyre több uniós fórumon és szervezet előtt állítják pellengérre Magyarországot. Lapzártánkkor éppen az Európai Tanács (ET) parlamentje csócsálta a magyar demokrácia ügyét - az előterjesztő Svédország. Ami az előzményeket illeti, a múlt héten egy svéd néppárti képviselő, Marietta de Pourbaix-Lundin monitoring vizsgálat indítását szorgalmazta, mondván: a jogállamiság, az emberi jogok, illetve a demokratikus intézmények működésének területén Magyarország csúnyán „visszafejlődött".  Ezt követően a szocialisták is felzárkóztak, és egy svájci balos képviselő, Andreas Gross hétfőn bedobta, hogy a parlament is disputáljon az ügyben.

A hazánkat ért bírálatözön valójában Nyugat-Európa hagyományos felsőbbrendűségéből fakad, éppen ezért teljesen alaptalan. Legalábbis Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár szerint, aki a múlt héten adott interjút a Heteknek. –ŰEurópában többféle kultúrkör létezik, egyik sem rosszabb a másiknál. Van egy latin-francia Európa, van egy skandináv, van egy német központú Közép-Európa, és van egy szláv Európa is, mely kevésbé része még az uniónak, de ugyanúgy része az európai hagyománynak. Az Európa atyjának is nevezett Jean Monnet mondta, hogy Európa nincs, azt ki kell találni.–ŰEz a Monnet-féle Európa egy politikai definíció, ami nagyjából a nyugati parlamenti demokráciák által meghatározott politikai modelleket jelenti. A kérdés az, hogy a most formálódó magyar modell ezekhez tartozik vagy nem. Hogy nagyjából megfelelünk-e azoknak a koppenhágai kritériumoknak, amely szerint egy európai demokratikus államnak ki kell néznie. Az európaiak velünk kapcsolatos felháborodása valójában két felháborodás. A magyar folyamatok megint rávilágítanak arra, hogy ezek az úgynevezett koppenhágai kritériumok nagyon pontatlanul vannak megfogalmazva. Ezt persze már korábban is észlelték, például amikor kiderült, hogy ezek alapján belefér a demokráciába, ha egy neofasiszta párt bekerül egy parlamentbe, sőt, az is, ha a kormánykoalíció részévé válik, lásd az olasz vagy az osztrák történetet. Ekkor derült ki, hogy az európai politikai berendezkedésnek ez a demokratikus modellje, amit Európa jónak hitt, engedélyezi a neofasizmust. Ebbe a kijózanító folyamatba mi is illeszkedünk azokkal az elmúlt fél évben hozott intézkedésekkel, amelyek ezt a hagyományos nyugat-európai liberális demokratikus modellt kikezdik, és inkább a tajvani vagy koreai típusú fejlesztési diktatúrához hasonló képet rajzolnak fel. Ez azért lényeges, mert lehet, hogy hatékony, de ezt a tajvani vagy koreai fejlesztési diktatúrát az EU mindeddig elutasította. Európában eddig nem lehetett leépíteni a szociális vívmányokat, a sajtószabadságot, a pluralizmust. A magyar példából azonban azt látják, hogy az uniós felvételi vizsga semmit nem ér, mert lám, nem vették észre, hogy ezek nem demokraták.A kormánypártok szerint Európának, azon belül is főképp a baloldalnak, igazából a kétharmados parlamenti többséggel van baja.  –ŰMagyarországról a tavalyi évig senki nem állította, hogy nem autentikus demokratikus ország. Az elmúlt hetek kritikáit az váltotta ki, hogy nincs olyan ország Európában, amelyik visszafejlődött volna, akár a legkisebb mértékben. Nyugat-Európában is vannak konzervatívok, reakciósok, akik úgy gondolják, hogy túl sok a demokrácia, vissza kéne venni. De olyan nincs, aki ezt hangosan ki merné mondani. Ami velünk és Orbánnal szemben ilyen elemi felháborodást váltott ki, az az, hogy ő ki meri mondani, hogy túl sok a demokrácia. Rendnek kell lenni, és mi majd rendet csinálunk. Abban igaza van Orbánnak, hogy sokan gondolják így Európában, de ezt kimondani tilos, ez tabu.Erre azt felelheti, hogy sokan szeretnék kimondani, csak nincs hozzá kétharmados parlamenti többségük. –ŰNincs, de nem az a kérdés, hogy kinek milyen mandátuma van. Európát nem érdekli, hogy mi történik a magyar belpolitikában. Azt mondja, te egy klub tagja vagy, és klubtagok így nem viselkednek. Hogy otthon tetszik ez vagy nem, minket nem érdekel, de ebben a klubban ezt így nem szokták csinálni. Mert ezzel bemocskolod a klubot. Sőt, felmerül a kérdés, milyen ország az, ahol ez a viselkedés népszerű. Ebből kell kiindulni. Európából úgy látszunk, hogy van egy ország, amit húsz évvel a rendszerváltás után – amit hetven évnyi különféle antidemokratikus rendszer előzött meg – olyan elit vezet, melynek a viselkedése inkább egy Gulag-őrmesterre emlékeztet. De ugyanezek a demokráciára érzékeny országok Kínával például simán leállnának üzletelni. Ha pénzről van szó, nekik sem annyira fontos a demokrácia. –ŰCsakhogy Kína egy másodpercig nem állította magáról, hogy európai értékeket követ, és Kínát semmifajta európai struktúrába nem vették be, és ellentétben velünk, nem támogatták jelentős pénzekkel. Ha jóhiszeműek vagyunk, azt mondhatjuk, hogy Orbán Viktor helyre akarja tenni a gazdaságot, ám ehhez – hogy korábbi ígéretei ne csorbuljanak, ne kelljen megszorításokat bevezetni – egy speciális út vezet: államosítja a magánnyugdíj-pénztári vagyont, különadót vet ki. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy lehet megvédeni, hogy például korlátozza az Alkotmánybíróságot, ellehetetleníti a Költségvetési Tanácsot, és szigorú médiatörvényt hoz, hogy megóvja a lakosságot a sajtó okvetetlenkedésétől. –ŰÉn azt gondolom, hogy az a modernizációs ösvény, amit elképzel, leginkább a koreaira emlékeztet, ami ott nagyon hatékony volt, bár hihetetlenül korrupt. Azonban annak körülményei abszolút nem hasonlítanak a magyarra. Nem állítom, hogy itthon nem lehet kipróbálni, de arra föl kell készülni, hogy nem kompatibilis az EU politikai rendszerével.  Az unió kikényszeríthet lényegi változásokat? –ŰIgen, a fejlesztési források visszafogásával. Magyarországnak ugyanis kizárólag ebből van – minimális – pénzügyi mozgástere. Az elmúlt öt évben szinte semmi nem épült, és a következőben sem fog, amire ne lenne kiírva, hogy épült az EU támogatásával. Ehhez képest vezetőink nem tűnnek megszeppentnek az elmúlt hetek bírálatáradata kapcsán. –ŰA legmarkánsabb kritikák a liberális, a baloldali és zöld pártok részéről érkeztek, a konzervatívok, legalábbis eddig, visszafogottabbak. És ameddig a konzervatív klub, az Európai Néppárt nem mondja Orbánnak négyszemközt, hogy ez így nem mehet tovább, addig biztonságban érezheti magát. De ha az Európai Néppárt is csatlakozik ehhez a kórushoz, és ne adj’ Isten valamilyen belső szankcióig eljut a történet, az nagyon rossz lenne. Ettől azonban nagyon messze vagyunk.  Mivel kerülnénk közelebb?–ŰHa például elszúrjuk a soros elnökséget. Az ilyen kis országok számára az uniós elnökség lényegében protokoll funkció. Tudnia kell, hogy nem ő az Európai Unió elnöke, hanem az unió egyik szervének koordinátora néhány hónapig. Alapvetően egy brüsszeli programot valósít meg, melyben persze vannak magyar vagy közép-európai hangsúlyok is. De például ezekből az egyik már biztosan nem valósul meg: Románia és Bulgária csatlakoztatása a közös határövezethez. Ez arculcsapást jelent a számunkra? –ŰNem, ez a románoknak és a bolgároknak volt arculcsapás. Arról szól, hogy Európa nem akarja beengedni a román és a bolgár romákat. Akiknek ahhoz képest, hogy gödrökben laknak Romániában vagy a Déva melletti disznóhizlaldában, bárhova mennek, csak jobb lehet. Ezt akarja elkerülni Nyugat-Európa.  Ha, mint állítja, valójában nem magyar program valósul meg a magyar elnökség alatt, hogyan lehet elszúrni ezt a félévet? –ŰA viselkedéssel. Ha a különböző uniós miniszteri értekezleteken a levezető elnök azt hiszi, hogy valójában ő az elnök, és elkezdi egymás ellen kijátszani a németet, a franciát, az olaszt, akkora pofont kap, hogy abba belebukhat.  Ez így elvont. –ŰOrbán Viktornak az elmúlt egy hónap alatt nem azt kellett volna bemutatnia, hogy van egy jó programja, hanem hogy ő egy kedves pasas, akihez érdemes eljönni. Aki tudja, hogy nem ő fújja a passzátszelet, és teljesen nyitott minden európai impulzusra: „Gyertek, és mondjátok el a gondjaitokat, barátaim, nálunk fél évig ehettek-ihattok, érezzétek jól magatokat.” Magyarországnak mint kis kelet-európai országnak azt kellett volna demonstrálnia, hogy már szobatiszta,  ismeri a nyugati demokrácia játékszabályait. Tud kedves lenni, nem oktat ki senkit.  A kioktatás már megtörtént. Orbán Viktor a múlt héten, Strasbourgban időnként vöröslő fejjel és emelt hangon sértegette a médiatörvényt bíráló uniós képviselőket. –ŰAz a beszéd pont fordítva sült el, mint akarta. Én nem dimenzionálom túl, mert egy parlamenti vita volt, de tény, hogy egy kedves, barátságos politikus helyett egy hepciás, sértett pasast láttak, aki csúsztatott, visszavágott, személyeskedett, és láthatóan a határán volt annak, hogy elveszíti a türelmét. Valószínűleg váratlanul érte ez az inkább emberi, mint politikai támadás. Újabban megint vannak viccek, és az egyik úgy szól, hogy „kis sértett járja be Európát”. Úgy gondolom, Európa jelentős része valóban azt gondolja, hogy egy kis sértett járja be. Okkal vagy ok nélkül. Leginkább egyébként a németek dühösek: magukra és ránk is, mert kiderült, hogy visszafejlődhetünk. És ez azért lényeges, mert mi elsősorban a németek pártfogoltjai vagyunk: tőlük függünk gazdasági, kulturális, külpolitikai értelemben, az élelmiszerexportunk szempontjából, a munkaerőpiacon. Lehet, hogy visszafejlődünk, de Orbán Viktor hatalma még így is kisebb, mint a francia elnöké. Ezzel az erővel arról is beszélhetünk, hogy Európában bizonyos szociáldemokrata kormányok teljesen összeolvadtak a szakszervezetekkel, és tulajdonképpen a szakszervezetek kormányoznak. Európában mindenre találunk példát. És ezért ilyen gyenge Európa.  Nem arról van szó, hogy kevés vagy sok a hatalom. Sokkal inkább a dinamika számít, hogy Orbán leépít, elvesz. Azt is lehet mondani, hogy még mindig több demokrácia marad, mint Lukasenkó országában, és azt is lehet mondani, hogy Magyarországon továbbra is vannak választások. Bár, ha kétmillió erdélyinek megadja a választójogot, megnézhetjük, milyen választások lesznek. Összességében ez a történet arról szól, hogy Európának rá kellett jönnie, mennyire sebezhető, puha, mennyire nem kötelező senkire sem lényegi elemekben a jó társadalomról alkotott ideális elképzelése. Az Európai Unió mindig tudta, hogy kifelé gyenge, csak beszél, de semmit sem tud elintézni. Ám eddig azt hitte, hogy legalább az unión belül képes garantálni bizonyos demokratikus politikai normákat. Ezek szerint Orbán Viktor Európában is megnyerte a meccset? –ŰNem nyerte meg. És ha így folytatja, hamarosan magára maradhat.

Összesen 30 701 civil szervezet kapott együttesen közel 9,972 milliárd forintot a 2009. évi 1 százalékos szja-felajánlásokból, közel 1,81 millió rendelkező nyilatkozat alapján a tavaly év végi adatok szerint.

Matolcsy György kezében az ország sorsa. Ha februárban a piacok által „szétszedhető” reformokat jelent be, akkor a pénzpiacok bizalma tovább romolhat Magyarország iránt. Mivel a hitelminősítőknél közel vagyunk a bóvli kategóriához, ez akár végzetes is lehet. A gazdasági miniszter megítélése így is ellentmondásos pénzügyi körökben, ezért talán nem is véletlen, hogy a tőkepiacoknak Orbán Viktor jelentette be a reformcsomag – amúgy a piacok szerint ígéretes – irányait. Kérdés, hogy a legfőképp az inaktívakat sújtó átalakítások mekkora társadalmi konfliktussal járnak majd.

Bár szakpolitikai előadással kezdődött Orbán Viktor soros elnökségi székfoglalója Strasbourgban, de a többórás, olykor indulatos vita végére a magyar miniszterelnök zárszavában a politikáját ért bírálatokat már a magyar nép sértegetésének minősítette. A miniszterelnököt kritikusai Chávezhez hasonlították, aki a totalitarianizmus felé mozdul el, míg támogatói szerint a Nyugat az álliberálisok és áldemokraták pártjára áll Orbán Viktor valódi szabadságharcosai helyett.

A közalapítványok csaknem felét egy tollvonással törölte a kormány. Az érintettek centralizációt és diktatórikus módszereket emlegetnek, miközben a hivatalos érvelés szerint ezen a fronton is csak úgy hullanak a csontvázak a szekrényből. Beszédes a túlélők listája.

„Kár, hogy az EU-elnökséget magyarázkodással kell kezdenünk. Nem lesz könnyű újból olyan történelmi szituációt találni, ahol Magyarország a nemzetközi figyelem középpontjába kerülhet. Ha ezt az esélyt egyszer elherdáltuk, nehéz lesz pótolni. Senkinek se legyen semmiféle illúziója, ez nem a Fideszről szól, nem Orbán Viktorról, nem Gyurcsány Ferencről, hanem Magyarországról.”

Az ötvenes évek legsötétebb időszakát idéző, a sztálini orvosperekhez hasonló politikai tisztogatás zajlik több tudományos műhelyben, így például a történész és a filozófus szakmán belül is – állítják egybehangzóan az érintettek annak kapcsán, hogy a kormány elszámol-tatási kormánybiztosa feljelentést tett az MTA Filozófiai Kutatóintézetének több pályázata ügyében.

Néha nem a kommunikátor felelőssége a rossz kommunikáció, az utóbbi fél évnek a médiatörvényről kellett volna szólnia, a Fidesz még nem vesztett annyi szavazatot, hogy saját maga előtt elhiteltelenedjen a politikája, a forradalmi retorika gátolja a kommunikációt – kommunikátorok a kormánypárti közbeszéd stílusáról.

Jelentős változtatásokat tervez a kormány a kommunista titkosszolgálatok idején keletkezett iratokkal kapcsolatban. A történészek aggályosnak tartják az elképzeléseket.

„Ez a húszéves terveink szétzúzása” – röviden csak ennyit mondott lapunknak az egyik vidéki képviselő-testület fideszes szakértője a kereszténydemokrata oktatásügyi törvényterveze-tekről, amelyek nagy vihart kavarnak már november óta. Úgy tűnik, az önkormányzatok leginkább attól félnek, hogy az átalakítás tetemes pluszköltségeit nekik kell majd fedezniük.

Új irányt szabna a pártállami ügynökmúltat feltáró folyamatnak az igazságügyi tárca. Terveik szerint a megfigyelt személyek megkaphatnák a róluk készült besúgói jelentéseket, és maguk dönthet­nének a dokumentumok további sorsáról. A történészek szerint az ötlet azért aggályos, mert a levéltárban még másolat sem maradna, ezáltal csorbulna a múlt kutathatósága. Az államtitkár viszont optimista.

Nemzetközi szinten csődöt mondott az amúgy magyar környezetben évek óta hatékonyan működő Fidesz-kommunikáció. Az ünnepek alatt példátlan kritikák érték Magyarországot elsősorban a médiatörvény miatt, amely olyan szimbolikus üggyé vált, hogy arra a nyugati sajtó ízlése szerint még a különadók ügyét, a demokratikus ellensúlyok kiiktatását is rá tudta fűzni.

A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Kovács Zoltán szerint – idézem – „a jogszabályban foglaltak minden szempontból megfelelnek az európai alapelvárásoknak”. Tényleg?– Ez az állítás nem igaz. A törvény több ponton is ellentétes az uniós irányelvekkel, az Európai Bizottság is vizsgálja. Ennek egyik alapja az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. A törvényben e tekintetben a legsúlyosabb problémát a származási ország elvének áttörése jelenti, magyarán a törvény hatálya olyan tartalmakra is kiterjed, amelyek nem magyarországi szerkesztőségekben kerülnek előállításra. Ez abszolúte szembemegy az uniós joggal. A vizsgálat érintheti továbbá az uniós alapjogi chartának való megfelelést is, és a digitális átállás határidejének kitolását, amiről ismereteim szerint a kormány elfelejtette tájékoztatni az uniót. Mindezek mellett politikai nyomásgyakorlást is látunk az uniós kormányok részéről, hogy a magyar vezetés módosítsa a jogszabályokat. Ugyanis a médiára vonatkozó jogszabálycsomag további négy eleme is – amelyből kettő az Alkotmányt is érinti – sok sebből vérzik. A jogalkotási folyamat nem felelt meg a jogalkotási törvény előírásainak. Ez önmagában nem eredményezne súlyos alkotmányellenességet, de súlyos aggályokat vet fel, hogy születésüket nem előzte meg sem szakmai, sem társadalmi vita. Plusz a törvényjavaslatok a jogalkotás átláthatóságának kikerülése érdekében egyéni képviselői indítványként jutottak a parlament elé, majd a szakma hangos tiltakozása ellenére fogadták el őket. Az új médiatörvény nem csak a magyar szólás- és sajtószabadság alkotmányos szintjének nem felel meg, hanem egyenesen az Európai Emberi Jogi Egyezménybe ütközik. Az unió „civilizáltabb” országaiban egyébként minden rendben van a sajtószabadsággal?– Az unió mind a 27 tagállamában vannak problémák a sajtószabadsággal, Angliától Bulgáriáig. A tökéletes sajtószabadság ugyanis a be nem avatkozás. Mivel a szólás- és sajtószabadság nem abszolút jog, így természetesen korlátozható is, a legfontosabb kérdés a korlátozás indoka és mértéke. A tagállamokban eltérőek a beavatkozás szintjei, mindenfelé vannak vitatható gyakorlatok. De ha összességében nézzük a magyar szabályozást, akkor azt kell mondanunk, hogy egyetlen olyan ország sincsen az EU-ban, amelyik egy kormány által befolyásolt, nem független hatóságnak valamennyi médiumra vonatkozóan ennyire széles jogkört biztosítana, hogy az akár internetes honlapok felfüggesztésével, 200 millió forintig terjedő bírsággal is szankcionálhat. Példa nélküli, hogy egyetlen sajtótermékben sem lehet, mondjuk a többséget vagy egy egyházat burkoltan megsérteni. Mivel kiszámíthatatlanok a törvény és a hatóság tevékenységének következményei, egyelőre olyan benyomása van az embernek, mint egy gyógyszerkísérletnél, amit csak több hulla után állítanak le. – A demokrácia alapja nem a hatalmi ágakba vetett bizalom, hiszen ennyi erővel a titkosszolgálatok is felhatalmazhatóak lennének az összes telefon lehallgatására, aztán majd meglátjuk, hogy történik-e visszaélés. A fékeket és ellensúlyokat azért építjük a demokratikus rendszerbe, mert nem bízunk azokban, akikre a hatalmunkat ruháztuk, korlátozni akarjuk őket. A mostani médiaszabályozás megfordította a logikát: a sajtó által ellenőrzött hatalom modellje helyett a hatalom által ellenőrzött sajtó rendszerét vezette be.Mit tart a törvény közvetlen és legnagyobb veszélyének a sajtószabadság vonatkozásában?– A hatósági vizsgálatokat, az elrettentő büntetéseket elkerülendő a törvény legnagyobb veszélye pontosan az öncenzúra beindulása az újságírók körében, ami bénító hatással lehet a sajtószabadságra. A jogalkotó nagyot hibázott akkor, amikor a rádió és televízió hagyományos rendszerében erőltette be a nyomtatott és az internetes sajtót. Mintha nem vették volna észre, hogy megváltozott a médiakörnyezet, a tévékre érvényes korlátozó szabályok az internet világában nem végrehajthatóak. Az anonimitás alapeleme az internetnek, ezzel Kína sem tud mit kezdeni, és Magyarországon sem fog tudni mit kezdeni vele. Így viszont leginkább a nagy, meghatározó, elbújni képtelen médiaszolgálatatók válnak kiszolgáltatottá a bizonytalan jogszabályi követelményeknek. Ezek szerint, ha a médiahatóság komolyan veszi a törvény betűjét és következetesen él lehetőségeivel, akkor át tudja „varrni” a médiapiacot?– Egy olyan döntéshozatali rendszerben, ahol a frekvencia kiosztása arra a Médiatanácsra van bízva, amelyiknek az erre vonatkozó szerződés felbontása is szankciós lehetőségként esik keze ügyébe, nem lehetetlen – legalábbis a frekvenciát használó médiaszolgáltatókat lefedő médiapiaci szegmensben. Az internetes vagy a nyomtatott média esetében ez a veszély álláspontom szerint nem áll fenn. Emellett súlyos problémát jelent, hogy a hatóságon belül vannak olyan jogkörök, amelyek a nyomozó hatóságok feladatait veszik át: kiszállhat szerkesztőségekbe, beléphet helyiségekbe, betekinthet iratokba vagy lefoglalhatja azokat, és így tovább. Szalai Annamária rendeletalkotási jogköre miért aggályos?– Demokratikus alapelv, hogy mindenkire vonatkozó jogi normát csak olyan szerveknek van joguk alkotni, amelyek valamilyen közvetlen felhatalmazás útján legitimációval rendelkeznek erre (országgyűlés, kormány, önkormányzatok, stb). Egy miniszterelnök által kinevezett személynek rendeletalkotási jogot adni, teljes visszaélés a jogalkotási lehetőségekkel. Mi várható az alkotmánybírósági beadványok nyomán?– Mivel a szabályozás nem felel meg a testület által az elmúlt húsz évben kialakított szólásszabadság szintnek, várhatóan alkotmányellenesnek nyílvánítja azt. Feltéve, hogy gyorsan napirendjére veszi a kérdést, amire egyébként semmi sem kötelezi a bírákat.

A várható győzelem fényében már évek óta készültek a Fidesz irányító politikusai, a jobboldal vezető publicistái és véleményformálói arra, hogy amikor Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, akkor Orbán Viktor államférfiként lépjen az európai közösség porondjára. Normál esetben a féléves elnökség arra elég, hogy egy-egy ország, amely több ezer diplomatát és az uniós országok vezetőit vendégül látja, megerősítse diplomáciai pozícióit, valamint jó pontokat szerezzen az európai politikai elitben. Diplomáciával foglalkozó szakembereket kérdeztünk arról, hogy ha nemzetközi visszhangok miatt ennyire döcögve indul az elnökségünk, akkor mit várhatunk a rövid hat hónaptól.

Valahogy Magyarországot nevezték ki annak az országnak, ahol minden rossz megtalálható.Már a 18. században kialakultak Nyugaton azok a negatív sztereotípiák, amelyek szerint a szőrös barbárok tőlük keletre vannak.