Alig néhány nappal azt követően, hogy a Himalájában lezúduló gigantikus sár-cunami nyomán több ezer halálos áldozattal és eltűnttel szembesültek a hatóságok. A nepáli katasztrófa egész völgyeket és települések sorát törölte el a föld színéről, és most ez a csapás megismétlődött egy másik ikonikus helyszínen.

A világ egyik leglátogatottabb természetvédelmi területén lezajlott dráma kísérteties párhuzamot mutat a Nepálban történt pusztítással. A tragédia szombat délután, helyi idő szerint fél három körül csapott le a Grand Canyon belső, mélyen fekvő övezeteire. A helyszínen tartózkodó turisták beszámolói szerint a katasztrófát, ahogy a Himalájában, úgy itt sem előzte meg semmilyen vészjelzés. A túrázók gyönyörű, nyári napsütésben pihentek és pakolták ki a csomagjaikat, amikor a magasabban fekvő platókon kirobbant hirtelen felhőszakadás vize elérte a szurdokot.

A Bright Angel Creek patak medre másodpercek alatt vált tomboló, mindent elsöprő folyóvá. A túlélők leírása szerint a kanyonban eluralkodott a pánik: az emberek sikoltozva, fejvesztve menekültek a gyorsan emelkedő vízszint elől. Sokan először a magasabban fekvő piknikasztalok tetejére próbáltak felkapaszkodni, ám a Nemzeti Park Szolgálat (NPS) helyszínen lévő parkőrei azonnal felismerték a halálos veszélyt, és még feljebb, a kopár és meredek sziklapárkányokra terelték a tömeget.

A túrázók órákon át várták a mentést a sziklákon rekedve, miközben tehetetlenül nézték végig, ahogy a hömpölygő ár elnyeli a kanyon belső infrastruktúráját. A patak felett átívelő gyaloghidak csaknem mindegyikét elmosta a víz, a népszerű túraútvonalak teljesen megsemmisültek vagy járhatatlanná váltak.

Legalább tizenöt túrázó és hátizsákos utazó nyomtalanul eltűnt. A keresésüket folytatják, miközben a meteorológiai előrejelzések szerint további heves zivatarok és felhőszakadások fenyegetik a térséget, ami újabb villámáradásokat és veszélyes sziklaomlásokat idézhet elő.

A Grand Canyonban lezajlott dráma kísértetiesen emlékeztet a Nepál és Tibet határán a napokban történt, több száz áldozatot követelő sár-cunamira. Bár geológiai szempontból a két helyszín jelentősen eltér – a Himalájában a magashegyi jégomlás és a gleccsertó-kitörés indította el a törmeléklavinát, míg Arizonában a hirtelen lezúduló csapadék – a pusztítás fizikai dinamikája és az emberi tényezők meglepően hasonlóak.

Mindkét esetben a szűk völgyek és szurdokok természetes csatornaként működtek, amelyek felgyorsították és többszörösére növelték a víztömeg romboló erejét. A Himalája meredek völgyeihez hasonlóan a Grand Canyon kopár, sziklás felszíne sem képes elnyelni a hirtelen leeső, nagy mennyiségű csapadékot, így a víz akadálytalanul zúdul le a legmélyebb pontokra.

Emellett a felkészületlenség és a turisztikai túlterheltség is közös nevező. Nepálban a hindu ünnep miatt zarándokok ezrei tartózkodtak a veszélyzónában, a Grand Canyonban pedig a több mint ötmillió éves látogatói tömeg adja azt a természetes célpontot, ahol egy hirtelen időjárási anomália pillanatok alatt tömegkatasztrófává válhat.

Ahogy a nepáli sár-cunami esetében, úgy a Grand Canyonban lezajlott hirtelen villámárvíz nyomán is felmerültek azok a kritikus hangok és elméletek, amelyek megkérdőjelezik, hogy a történtek kizárólag a természet véletlenszerű szeszélyének tulajdoníthatók-e. 

Az elmúlt években a globális meteorológiai anomáliák megszaporodásával párhuzamosan a közvélemény figyelme egyre inkább a mesterséges időjárás-módosítás (geoengineering) és a katonai célú geofizikai technológiák felé fordult. Az ezen elméletek mögötti tényekről és álhírekről több adást készítettünk a közelmúltban, ezek ebben a podcast-gyűjteményünkben hallgathatók meg.