Az iráni háború és a Hormuzi-szoros körüli válság nemcsak a Közel-Keletet rázza meg, hanem újranyitotta a vitát az euroatlanti szövetségi rendszer jövőjéről is. Donald Trump amerikai elnök a Financial Timesnak adott interjúban nyíltan azzal fenyegette meg szövetségeseit, hogy a NATO „nagyon rossz” jövő elé néz, ha nem segítenek a stratégiai szoros megnyitásában és az iráni fenyegetés kezelésében.

Most ismét küzdenünk kell a közös értékeink védelméért - hit, család, nemzet! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

Mint arról beszámoltunk, Irán az Iszlám Forradalmi Gárda katonai erőinek a felhasználásával gyakorlatilag lezárta a Hormuzi-szorost, tengeri aknamezőkkel és rakétatámadásokkal fenyegetve meg az áthaladó tankereket. Az elmúlt napokban több kereskedelmi hajót is találat ért a térségben, miközben

a Nemzetközi Energia Ügynökség példátlan, 400 millió hordós stratégiai olajkészlet-felszabadítást jelentett be az árrobbanás tompítására.

A Hormuzi-szoroson keresztül halad át a világ tengeri olajexportjának jelentős része; a mostani blokád miatt Szaúd-Arábia és más öböl menti államok kénytelenek a Vörös-tenger nyugati kikötői felé átterelni forgalmukat.

Az iráni–amerikai–izraeli konfrontációban az európai szövetségesek egy része – különösen Franciaország és Németország – óvatosabb, a további háborús kiszélesedéstől tart, miközben több kelet-európai NATO-tag, köztük Lengyelország és a balti államok, támogatnák a katonai beavatkozást az Egyesült Államok mellett.

Trump világossá tette: a NATO jövőjét szerinte most azon mérik majd, hogy a szövetségesek hajlandóak-e részt venni a Hormuzi-szoros biztosításában és az iráni erők megsemmisítésében. Az elnök szerint „helyes lenne, ha azok, akik hasznot húznak a szorosból, segítenének biztosítani, hogy ott ne történjen semmi rossz”, és arra figyelmeztetett, hogy

„ha nincs válasz, vagy ha negatív a válasz, azt hiszem, az nagyon rossz lesz a NATO jövője szempontjából”.

Trump minden szükséges segítséget feltétel nélkül elvár a NATO-szövetségeseitől, beleértve aknakereső hajók és haditengerészeti kötelékek biztosítását, sőt a part menti iráni eszközök elleni célzott katonai akciók támogatását is. Az elnök szerint az európaiaknak „ideje megmutatniuk a bátorságukat”, miután Washington eddig „nagyon kedves” volt Ukrajna ügyében, noha az „több ezer mérföldre van” az Egyesült Államoktól.

Ez a felszólítás illeszkedik Trump régóta hangoztatott kritikájához, miszerint „potyautasok” azok a NATO-szövetségesek, akik GDP-jük még 2 százalékát sem költik védelemre, de közben élvezik az amerikai katonai védernyő előnyeit. A mostani válságban az elnök tudatosan összekapcsolja az ukrajnai katonai, pénzügyi és hírszerzési támogatást a Hormuzi-szoros biztosításával, mintegy azt sugallva:

Washington „megtette a magáét” Kelet-Európában, cserébe elvárja a konkrét hozzájárulást a Közel-Keleten.

Trump azt is jelezte, hogy fontolóra veszi a Hszi Csin-ping kínai elnökkel tervezett csúcstalálkozó elhalasztását, ha Peking nem segít az Iránnal szembeni nyomásgyakorlásban. Ezzel az elnök egyszerre gyakorol nyomást a NATO-ra és Kínára, jelezve: az iráni háború szerinte nem csupán regionális ügy, hanem a globális rend erőpróbája.

Trump fenyegetése, hogy „nagyon rossz” jövő vár a NATO-ra, ha a szövetségesek nem állnak mellé az iráni háborúban, túlmutat a pillanatnyi diplomáciai nyomásgyakorláson. Már hónapok óta figyelmeztetnek rá, hogy az elnök az iráni válságot egyfajta „stressztesztként” használja a szövetség lojalitásának felmérésére.

A NATO fennállása óta most először kerül olyan helyzetbe, hogy a kollektív védelem logikáján túlmenően egy közel-keleti háborúban kellene egységesen fellépnie, miközben ebben a tagállamok érdekei jelentősen eltérnek. A közép- és kelet-európai tagok számára a legfőbb biztonsági kihívás továbbra is Oroszország, míg a mediterrán országok – Olaszország, Görögország, Spanyolország – inkább a migrációt és az észak-afrikai instabilitást tekintik prioritásnak.