A szakértő hangsúlyozta: a természeténél fogva változékony, sekély tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik. Kulcskérdés, sikerül-e a tóhasználatot és a tájkezelést a természeti adottságokhoz igazítani.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

Június 20-án 19 órakor az agárdi vízmérce 52 centimétert mutatott, ami egy centiméterrel a 2022 szeptemberében mért negatív rekord alatt van. Boromisza Zsombor jelezte: a nyári intenzív párolgási időszak még előttünk áll, számottevő csapadék és utánpótlás hiányában a helyzet tovább romolhat. Amennyiben a következő hónapokban a korábbi száraz nyarakhoz hasonló, havi 6-8 centiméteres nettó vízszintcsökkenés következik be, az ősz elejére akár 30 centiméter körüli vízállás is kialakulhat.

A szakértő rámutatott: a közbeszéd a látványos vízhiány miatt elsősorban a kiszáradás, a vízpótlás és a turisztikai problémák körül forog, a helyzet azonban ennél összetettebb.

A Velencei-tó természeténél fogva nem állandó vízszintű tó, átlagos mélysége alig másfél méter, ezért különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre. Természetes vízforgalma alapján a Velencei-tó olyan rendszer, amelynek működéséhez a változékonyság, vízszintingadozás, szélsőséges években pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége is hozzátartozik - magyarázta.

A szakértő szerint az egyre súlyosabb gondokat nem önmagukban a tó jellegzetességei és a klímaváltozás hatásai okozzák, hanem az, hogy a Velencei-tó körül az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések valósultak meg, amelyek egy kiszámíthatóbb, állandóbb vízszintű üdülőtavat hoztak létre. A nyílt vízfelület, a strandok, a kikötők és a horgászhelyek sokak szemében a "normális" Velencei-tó képévé váltak.

Emiatt az alacsony vízállás nemcsak természeti jelenségként, hanem társadalmi és gazdasági problémaként is jelentkezik

- mutatott rá.

Boromisza Zsombor szerint az alacsony vízállás ugyanakkor nem kizárólag veszteségekkel jár. Miközben valódi kockázatokat jelenthet a vízminőségre, a halállományra és az üdülési használatra, bizonyos természetes folyamatokat is felerősíthet. A 2021-2022-es alacsony vízállás idején bekövetkezett halpusztulások például elsősorban nyílt vízi és idegenhonos halfajokat érintettek, miközben a szabályozás előtti, mocsarasabb tókarakterhez jobban alkalmazkodó csuka esetében csak csekély pusztulást jeleztek. A mocsári növényzet terjedése, a természetes élőhelyek regenerációja, valamint több védett madárfaj kedvezőbb helyzete pedig azt mutatja, hogy a tó egyes részei ilyenkor közelebb kerülhetnek eredeti, természetközelibb állapotukhoz. Ezért nem pontos minden alacsony vízállást automatikusan ökológiai katasztrófaként értelmezni - írta.

A szakértő szerint a valódi megoldás az alkalmazkodás: a vízgyűjtő területeken - főként a talajban - történő vízmegtartás erősítése, a parti élőhelyek helyreállítása, a partvédőművek felülvizsgálata, valamint olyan turisztikai és rekreációs fejlesztések, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát. A tó korábbi szerepét - mint Boromisza Zsombor fogalmaz - "nem lehet egy optimálisnak tekintett, fix állapothoz erőltetni és a tó természetes működésétől függetlenül fenntartani".

(masfelfok / MTI)