A királynő visszatért: Budapest adott otthont az Atlétikai Világdöntőnek

Nem véletlenül neveztetett az atlétika a sportok királynőjének. Ez a sportág magában foglalja az emberi teljesítőképességek valamennyi szegmensét. A rövid-, a közép- és a hosszútávfutást, a gát- és az akadályfutást, a váltókat, a dobószámokat (gerely-, diszkosz- és kalapácsvetést, súlylökést), ugrószakágakat (magas-, távol-, hármas- és rúdugrást), természetesen mindkét nem részére. Erre a különleges összetettségre csak az atlétika képes, így érthető, hogy csaknem 100 országból (!) utaztak hozzánk sportrajongók, hogy láthassák a csodát, amit egy atlétikai verseny jelent.

A világverseny felvezetőjeként tartottak egy sajtótájékoztatóval egybeszerkesztett úgynevezett nulladik napot. Illusztris méltóságokkal, Pósfai Gábor belügyminiszterrel, Sebastian Coe IAAF-elnökkel, Usain Bolt – abszolút legenda – nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok atlétával. Coe újra kiemelte, hogy a budapesti minden idők legjobb atlétikai világbajnoksága volt, és hangoztatta: „Azért gyűltünk össze Budapesten, hogy eldöntsük, ki a legjobb.” A sportért felelős miniszter úgy nyilatkozott: „Hatalmas megtiszteltetés és büszkeség, hogy Magyarország lehet az otthona ennek a világeseménynek.” A bajnokságok történetének leggyorsabb atlétája pedig elismerte: „Ez a kezdeményezés sikeres, és sajnálom, hogy már nem térdelhetek indulóként
a rajtgépbe.”

Már az első nap megteltek a lelátók. Ott didergett több mint 20 000 izgatott néző. Kétségtelenül volt erre okuk, hiszen az atlétika legjobbjait élőben a helyszínen látni, szurkolni, együtt élni azzal a hangulattal, amit a versenyzők, illetve maguk a nézők keltenek, torokszorító. Nekünk is volt okunk hangoskodni. A kalapácsvetés ez évi ranglistavezetője, Európa-bajnoka már közelített a dobókörhöz. Nem okozott csalódást, már az első dobása 80 méter felett volt, és csak egyik riválisa, a német Merlin Hummel volt képes távolabbra repíteni a 7,25 kilogrammos szert. A hangorkán szinte megrázta a vasbeton stadion szerkezetét is. Igen, mert mi magyarok boldogok voltunk, hiszen a világ legnépszerűbb sportága világdöntőjében dobogóst ünnepelhettünk, Halász Bence személyében.