A mikor Johann Wolfgang von Goethe 1787 tavaszán itáliai körutazása keretében Szicíliába is ellátogatott, meglehetősen lesújtóan summázta benyomásait a földrengések és vulkánok szigetéről: „Voltaképpen egyebet sem láttunk, mint az emberfajta merőben hasztalan fáradozását, hogy valahogyan fönntartsa magát a természet erőszakosságával, az idő kaján furfangjaival és saját ádáz viszálykodásainak dühével szemben.”
Nemcsak az Etna árnyékában nyomorgó szicíliai falvakra volt igaz Goethe állítása, hanem a Szent András-törésvonal és a Csendes-óceán közé épült csillogó és kicsapongó Los Angelesre is rendkívül találóan hat, különösen a január 7-én kitört tűzvész napjaiban. A krízisek mindig drámai módon igazolják azt az örök igazságot, hogy bármilyen eltérő körülmények között élnek is az emberek: a sorsuk végkimenetele lényegében ugyanaz lesz.
A vulkán hamuja elől menekülő szicíliai halászt meglepően kevés különbözteti meg a félelmetes sebességgel terjedő bozóttűz elől értékeit mentő malibui lakostól. Ugyanígy a kaliforniai katasztrófa 24 áldozatának sem volt könnyebb végzete, mint annak a hat embernek, akik Magyarországon 2025 első két hete alatt vesztették életüket lakástüzekben. Míg utóbbiak sajnálatos, kevesek által jegyzett balesetek, az előbbi incidens világraszóló tragédia lett.
Kicsoda Charlie Kirk, Trump titkos fegyvere?
A 31 éves evangéliumi keresztény influenszer, aki egyetemisták millióit mozgósította a választások előtt »
Szent István - látnok vagy realista volt az államalapító király?
Szuverenitás, bibliai hit és Jeruzsálem kérdése »
„Miért létezik Izrael állama?” - Interjú Tatár György filozófussal
A megrendülés hiánya és az apokaliptikus tövis »