Fotó: FB/Magyar Péter
Már az első napon záporoztak a nevek a sajtóban: Tarr Zoltán szerint az állambiztonsági iratok között apja anyaga is ott lehet, de egy 2002-es határozat szerint nem volt ügynök. Járai Zsigmond és Surányi György volt MNB-elnökök neve is szerepel az aktákban. Utóbbi – aki a Tisza szakértője, „Otto” fedőnéven volt beszervezve. Magasdi fedőnévvel Martonyi Jánost, az első két Orbán-kormány külügyminiszterét is megtalálni. Már korábban is ismert volt, hogy Krakus Péter fedőnévvel Szita Károlyt, Kaposvár polgármesterét is beszervezték. Ám szerinte azonban ebben semmi új nincs, soha nem volt ügynök, és senkinek sem ártott. Egyházi személyek nevét is tartalmazzák az iratok, bár ezek jobbára szintén napvilágot láttak korábban. Egyikük azzal védekezik: olyan dokumentumok nem kerültek elő, amelyek bizonyították volna, hogy ténylegesen együttműködött a szocialista állambiztonsággal. Beer Miklós állítja, „beszervezése” hasonlóan zajlott, mint Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapáté, vagyis valójában nem is tudott róla, hogy hálózati személyként tartották nyilván.
A nyilvánosságra hozatal azonban számos kérdőjelet vet fel, például, ahogy téma egyik elismert szakértője, Tabajdi Gábor, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala és az 1956-os Intézet Alapítványa kutatója a Heteknek fogalmazott: „Miután az iratok bekerülnek a levéltárba, az intézmény »hiteles helyként« őrzi azokat, … a levéltár előtti szakasz viszont egy kevésbé átlátható, szürke zóna.” Iratmegsemmisítések nemcsak a III/III-nál, de a hírszerzésnél és az elhárításnál is zajlottak közvetlenül a rendszerváltáskor. Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója a nyilvánosságra hozatal napján pedig azzal igyekezett árnyalni a képet, hogy az emberek többsége a diktatúrában egyszerre volt áldozat és elkövető. Hozzátette: rengeteg embert megzsaroltak a beszervezéskor, az 1956-os forradalom után például sok esetben éppen a forradalomban való részvétellel gyakoroltak nyomást a beszervezni kívánt személyekre. Tabajdi Gábor szerint: „Most még reménykedhetünk, hogy ehhez a lehetőséghez egy felnőtt, értő, empatikus, kritikus feldolgozás társul majd. Mindenesetre a nyilvános adatok kezelése immár közös felelősséggé válik” – tette hozzá a kutató.
– Morvay Péter, a Hetek főmunkatársa személyes vallomása az ügynökaktákról
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »