Ha valakiről, úgy Tiberiusról igazán elmondható, hogy „nehéz gyermekkora volt”. Abban az évben született, mikor a Philippinél vívott csatában végleg elveszett a szabad római köztársaság, mivel Marcus Antonius és Octavianus (a későbbi Augustus) egyesített seregei legyőzték Caesar gyilkosait: Brutust és Cassiust. Mivel Tiberius apja – az ősi arisztokrata családból származó Tiberius Claudius Nero – megrögzött köztársaságpárti volt, a polgárháborúban pedig Marcus Antonius oldalára állt, egyik tartományból a másikba menekült feleségével és csecsemőkorú gyermekével, hogy elkerülje Octavianus bosszúját.
A sors furcsa fintora, hogy felesége, Livia Drusilla, épp a gyűlölt Octavianus miatt vált el tőle hamarosan, otthagyva az akkor négyéves Tiberiust, sőt a már az új házasságban született, de még előző férjétől származó Drusust is. Tiberius tízéves volt, mikor apja Kr. e. 33-ban elhunyt. A fiú ekkor került át végleg az immár Augustus névre hallgató mostohaapa, és a gyermekét hat évvel azelőtt magától eltaszító „édes” anya, Livia családjába.
Az illusztris patríciuscsaládba született, és immáron a császári családba tartozó Tiberius természetesen politikusi pályára lépett, melynek szerves részét képezte a katonáskodás. A kissé nehézkesen kommunikáló ifjú ettől fogva harminc éven át katonai táborokban töltötte élete nagy részét. Remek hadvezér vált belőle. Sikert sikerre halmozott: mostohaapja számára – aki sohasem jeleskedett a harctéren – visszaszerezte a pártusoktól a korábban elveszített légiósjelvényeket, majd csapatai élén sorban meghódította a mai Svájc, Ausztria, a Dunántúl, Horvátország, Montenegró és Szerbia területét. Úgy tűnt, a magánéletben is megtalálta a boldogságot: szerelmi házasságra lépett Augustus legjobb barátjának, Vipsanius Agrippának lányával, Vipsaniával, akitől gyermeke is született.
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »