hetilap

A Hold nagyobb méretű, idősebbnek tűnik és sokkal kisebb a tömege, mint amilyennek lennie kéne. Ráadásul egy nagyon valószínűtlen pályán is mozog. Őszinte tudósok ezért bevallják, nem tudják, hogyan került az égitest a jelenlegi helyére, hiszen a fizika törvényeivel ellentétes, hogy ott van. Isaac Asimov orosz származású amerikai író és biológus nyilatkozta: „Kénytelenek vagyunk azt a következtetést levonni, hogy a Holdnak nem szabadna ott lennie, ahol van. A tény, hogy mégis ott van, az olyan szerencsés véletlen, ami már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen…”

Jelenleg sincs egyhangúan elfogadott elmélet a Hold keletkezéséről, pályája kialakulásáról, súlyáról, belső szerkezetéről és még néhány megfigyelt, de megmagyarázhatatlan felszíni jelenségéről. Az egyik keletkezéstörténeti elképzelés szerint valamikor a Naprendszer kialakulását követően egy hatalmas bolygóközi ütközés történt. Ebben a formálódó ős-Föld és egy Mars méretű bolygó összeütközött, és az ütközés által kilökődött anyag állt össze egy gömb alakú bolygótestté. A legújabb elmélet szerint a Hold nem a Földdel együtt keletkezett, nem is bolygónk testéből szakadt ki, hanem a Vénusztól kóborolt el, és a Föld – a gravitációja által – csak „befogta a jövevényt”. Ezek természetesen szigorúan csak teóriák maradhatnak, ugyanis abban mind megegyeznek, hogy több milliárd évvel ezelőtti eseményeket próbálnak rekonstruálni.

A Hold a Földhöz (mint a bolygójához) viszonyítva a legnagyobb tömegű kísérő égitest az egész Naprendszerben. Figyelembe véve a Föld tömegvonzását és a fizika egyéb törvényeit, hozzá egy maximum 48 km átmérőjű hold tartozhatna, állítja több csillagász. Azonban a Hold átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének a negyede. Így nagyobb égitest, mint a Plútó.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek