A „legfelsőbb vudu mester” a brit The Daily Telegraphnak elpanaszolta, hogy szerinte a repülőtereket irányító és a segélyek elosztását koordináló, többségében evangéliumi keresztények direkt akadályozzák a vuduk támogatását. Beau-voir kétségbeejtőnek tartja, hogy a 400 zsáknyi rizst tartalmazó első szállítmány csak két hét után tudott eljutni otthonába, a fővárostól nem messze fekvő Marianiba. A „World Food Programme” által adományozott élelmiszert pedig az éhes vudu hívők tömegei azonnal szétkapkodták.
Bár a lakosság 70 százaléka katolikusnak, közel 30 százaléka pedig protestánsnak vallja magát, a vudu szertartások és szimbólumok a haiti életnek mégis minden szintjén jelen vannak. A világszerte 60 millió hívőt számláló vudu a legnagyobb hatású vallás Haitin. Az afrikai eredetű szellemimádó tradíciók a francia gyarmatosítók és inkvizítorok tiltása ellenére is tovább éltek az országban. Az 1804-es haiti szabadságharc és a fehér uralkodó osztály lemészárlása után Haiti lett Latin-Amerika első szabad fekete állama. A következő évtizedekben a vudu újból virágzásnak indult, és hamarosan megszületett az afrikai rítusok és a katolicizmus sajátos vegyítésével a napjainkig is gyakorlatban lévő „haiti vudu”.
A legősibb természetimádó, animista vallásnak tartott vudunak az a helyi sajátossága, hogy a szertartások mindig római katolikus imával kezdődnek, és a vudu istenségeket is katolikus szentekkel azonosítják: a kígyóistent például Szt. Patrik formájában tisztelik, míg a földanya szerepét Szűz Mária kapta. A katolikus bevezető után rendszerint megszólalnak a dobok, melyek hallatán a résztvevők ritmikus táncot járnak egy fa- vagy totemoszlop körül. Miközben a tánc a dobok ütemét követve egyre gyorsul, a vudu pap búzaszemekből titkos szimbólumokat rajzol a porba, és állat- vagy italáldozattal köszönti a szellemeket. Ekkor már némely résztvevő transzba esik, és nem képes kontrollálni magát, mert már nem magától táncol, hanem csak az őt megszálló szellemnek engedelmeskedik.
Az ilyenfajta rituálék teljesen hétköznapiak Haitin, és a lakosok sem látnak semmi különöset abban, hogy egymás mellett gyakorolják a vudu és a katolikus vallást, sőt legtöbbször mindkettő irányában egyformán odaadóak. Kompe Filo, az ország egyik legismertebb televíziós és rádiós személyisége, aki nyíltan vudu hívőnek vallja magát, azt mondta, hogy a vudu papok már hat hónapja megjósolták a pusztító földrengés közeledtét.
A szigeten sokáig nem ismertek más kereszténységet, csak a római katolicizmust, míg az 1970-es években az evangéliumi és protestáns egyház képviselői is megjelentek az országban. Különösen Reagan elnökségétől kezdve egyre több karizmatikus evangelizációt tartottak Haitin, és gyors növekedésnek indult a vudu vallástól való radikális elszakadást hirdető keresztények száma. Mivel a misszionáriusok a vudut a sátánizmus válfajának tekintik, és mélyen elítélik a kábítószer-használattal, rum- és véráldozatokkal járó szertartásokat, ezért a vudu vezetők is a legfőbb ellenségeiknek tartják a protestáns hívőket. Ennek a hosszú küzdelemnek lehet a jele a Sorbonne egyetemen biokémikusként végzett, hetvenöt éves vudu főpap, Max Beauvoir kifakadása is a keresztény segélyszervezetekkel szemben.
Mivel a haiti közösségek vezetői leggyakrabban a csoport vallási vezetői is, ezért az utóbbi hétvégén több száz vudu pap gyűlt össze Gonaives-ben, hogy a mintegy 200 ezer halálos áldozatot követelő január 12-ei földrengés utáni szükséghelyzetről tanácskozzanak. A földrengés okával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Bár a vudu hívők nagy része is meg van győződve arról, hogy Isten haragja sújtott le rájuk bűneik miatt, Beauvoir szerint csak egy természeti jelenségről van szó. Az elmúlt hetekben a keresztény rádiócsatornák is többször felszólították az embereket, hogy a jövőbeli katasztrófák megelőzése érdekében nyilvánosan vallják meg bűneiket. Ennek hatására a földrengés óta már több mint 11 ezer ember hívott fel egy protestáns rádiócsatornát, hogy elkötelezze magát Isten mellett.
2010. 02. 05. (XIV/5)
