hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Stressz
Száz éve keresik az okát

2007. 09. 05.
Miért képes az egyik ember a kihívások közepette túlnőni a képességein és leküzdeni a szinte lehetetlent is? Miért omlik össze a másik egy sokkal kisebb probléma miatt? Miért van az, hogy a legkomfortosabb körülmények között élő városi lakosok élik át és betegednek leginkább bele az élet feszültségeibe? Miért okoz betegségeket, amikor valaki készen kap mindent az életben és az is, ha ugyanezekért napról napra reménytelennek látszó küzdelmet kell folytatnia? Feloldhatjuk-e magunkat a belső feszültséget kiváltó lelki nyomások alól pusztán relaxálással, diétával vagy az újabban világszerte divatos nevetőkúrákkal? Miért lesz a gondtalan gyermekekből szorongó felnőtt? Száz évvel ezelőtt született az emberi egészség ma talán legtöbbet vizsgált területének, a stresszkutatásnak alapfogalmait meghatározó tudós, Selye János, aki szerint elsősorban tőlünk függ, hogy az élet kihívásai serkentenek vagy éppen rombolnak bennünket.

A stressz egy tanult reakció: az ember nem születik idegeskedő lénynek, hanem
környezetének – családjának – hatására válik azzá. „Egy családban a rosszkedv
mindig a felnőttektől ered” – mondja hétköznapi tapasztalatai alapján Hajdú
Gyöngyi ötgyermekes anyuka. A stresszkutatás hosszú ideig kizárólag a
felnőttekre koncentrált. Pál Melinda pszichológus szerint viszonylag új keletű a
gyerekkori stressz kutatása – két évtizedes –, melynek eredményei arról
tanúskodnak, hogy a gyerekek és ifjak is olyan mértékű terhelésnek vannak ma
kitéve, amely egészségkárosító hatású rájuk nézve. Ennek egyik fő okát a
szakemberek a gyermekek korai önállósodásában látják. A fiatalok a szülőktől
sokszor a rendszeres törődés hiányát leplező „bűntudat-pénzként” kapnak akár
jelentősebb összegeket, azzal, hogy „vegyél-magadnak-valamit”. Szintén jellemző,
hogy kontroll nélkül használhatják a legkorszerűbb kommunikációs eszközöket,
amelyek minden eddiginél nagyobb szabadságot jelentenek ugyan a számukra, de
egyben sokkal nagyobb fenyegetettséget, bizonytalanságot is, olyan kihívások
sorozatát, amelyekkel koruknál fogva nehezen vagy egyáltalán nem tudnak
megbirkózni. Közben a mintaadó felnőttek is egyre kevésbé képesek megküzdeni
életük nehézségeivel, amitől egyre feszültebbek lesznek, s ez messzemenőkig
tükröződik a mai gyermekek lelkiállapotán is.

Ugyanakkor a stressz, a kihívást jelentő helyzetek az élet hajtóerejét jelentik.
A fejlődés során a gyerekben tanulás által fejlődik a megbirkózási képesség, ami
a felnőtté válás alapja. Ha egy gyerek az élete során nincs elegendő mértékben
kitéve sem fizikai, sem pszichológiai próbatételeknek, akkor később könnyen
összeomolhat a nehézségek idején. A gyerekek – ha váratlan betegség nem jön
közbe – normál esetben jó egészségnek örvendenek, és nem jellemzi őket a
betegségtől való félelem sem. A modern társadalmakban egyre gyakoribbá váló
gyerekkori egészségi problémák – például a cukorbetegség, allergia – mögött a
kutatók leginkább azokat a lelki terheket sejtik, amelyekről a szülők vagy a
környezet sokszor tudomást sem vesz, hiszen úgymond „mindent megkap az a
gyerek”.

Ebben az érzéketlenségben persze szintén a felnőttek állapota tükröződik. Az SE
Magatartástudományi Intézet kutatásai szerint Magyarországon egyre kevesebbeknek
sikerül jól megélni a stresszt. A leküzdhetetlennek ítélt, „rossz” stressz –
Kopp Mária vizsgálatai szerint – minden harmadik embernél a munkaképesség
csökkenését okozza, a lakosság 18 százalékánál pedig kifejezetten
egészségkárosító hatású: magas vérnyomást, hajhullást, elhízást, pszichés
betegségeket okoz. A fiatalabb korosztályoknál a stressz nagyobb fokú
agresszivitást és emésztőrendszeri zavarokat vált ki, míg az idősebbeknél inkább
a keringési rendszerrel és a lelki egyensúllyal összefüggő tünetek mutatkoztak.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint már a betegségek 70
százalékáért a lelki nyomás a felelős.

A magyarok lelki és testi egészség szempontjából ma olyan rossz állapotban
vannak, ami a gazdasági helyzettel vagy biológiai okokkal nem magyarázható meg.
A szakemberek értetlenül állnak a jelenség előtt, amelyet „közép-kelet-európai
egészségparadoxonnak” is szokás nevezni. A felmérések szerint az ezredfordulóra
meglehetősen materialista, földhözragadt gondolkodásmód jellemzi a magyarokat:
teljesítményelvűek, pénzben mérik a sikert, lelkiállapotukat leginkább az anyagi
helyzetük határozza meg. Ez nem volt mindig így: a nyilas eszmék, majd a
kommunizmus egyaránt arra építettek, hogy feloldják az emberek lelkiismeretét. A
fekete egyenruhás Szálasi-gárdisták azért tudták gondolkodás nélkül a Dunába
lőni a mezítláb didergő honfitársaikat, mert a vezetőiktől kapott
gyűlölet-ideológia olyan erős volt, hogy nem éreztek bűntudatot cselekedeteik
miatt. Ugyanilyen belső folyamat játszódott le a háború után annál a több
százezer embernél is, akik némi júdáspénzért gátlástalanul jelentették fel
ismerőseiket a politikai rendőrségen. Közülük egy tucatnál is kevesebben
próbálták meg a belső felszültséget – ha az jelentkezett egyáltalán – a nyílt
felelősségvállalással orvosolni. Az, hogy a magyar középkorú férfiak halálozási
és depressziós mutatói ilyen rosszak, a tünetként megjelenő túlzott
alkoholfogyasztás és cigarettázás mellett a szőnyeg alá söpört, feledtetni
kívánt magánéleti és társadalmi árulások is szerepet játszanak. (Kádár János
legalább utolsó beszédében megpróbálta – eredménytelenül – feloldani az
évtizedes bűnöket, és lemosni magáról a bitófára küldött emberek vérét. Zavaros
mondataiból egy végsőkig felőrlődött lelkű ember képe rajzolódott ki.) De az
anyjuk méhében évente százezrével meggyilkolt csecsemők és a hétköznapi rutinná
vált házasság alatti hűtlenségek miatti feszültség is megjelenik a drámaian
rossz statisztikákban – még ha a szakemberek ezt tapintatosan a „bizalmi tőke
erodálásának” nevezik is. Az erkölcsi relativizmuson alapuló terápiák nem
ismerik el legitimnek a bűn miatti gyötrődést, inkább ezek mielőbbi feloldását
szorgalmazzák. Nem véletlen, hogy a feszültségoldásnak ma óriási piaca van, a
depresszió elleni gyógyszerektől a relaxációs technikákon át a morális
cselekedetektől független pozitív gondolkodást hirdető tréningekig. Nem mindenki
ért azonban egyet azzal, hogy a belső feszültségeket elválasszák a
lelkiismerettől. Egy neves – szintén magyar származású – történész, John Lukacs
erről így ír őszinte vallomásában: „A bűn más, mint a tabu; nem a társadalmi
viszonyoktól függő képzet vagy kategória. Nem Ábrahám, Mózes vagy Kálvin
találmánya; Darwin, Marx vagy Freud sem tudta kitörölni a tudatunkból. Ha
bűnözünk, tudjuk, hogy bűnözünk. (Sőt, lehet, hogy élvezzük.) Ez nem okvetlenül
jár bűntudattal. De előbb-utóbb lelkifurdalást, megbánást és felelősségérzetet
ébreszt bennünk – és a felelősségérzet más, mint a néha öntetszelgő bűntudat.”

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!