A Siloámhoz vezető lépcsők. 2000 év után kerültek újra a napfényre. Fotó: Ir David
A Templom-hegytől délre fekvő domboldalon terült el az ősi Jeruzsálem. A Sion városaként is emlegetett települést Dávid, Izrael második királya háromezer évvel ezelőtt foglalta el, ám története ennél is régebbre nyúlik vissza.
"A Siloám-medence pontos helyét – ahonnan az első és a második templom korában Jeruzsálem lakói a vizet merítették – több mint ezer éve titok fedte" – nyilatkozta lapunknak David Beeri, a feltárást felügyelő Ir David (Dávid Városa) Alapítvány vezetője. Mint elmondta, a nagy visszhangot kiváltó felfedezés váratlanul történt, idén nyáron: "Szakembereink júniusban a térség déli részén a csatornarendszer javítását végezték, amikor az árkot ásó munkagép kezelője különös hangot hallott. A markoló kőbe ütközött. Azonnal felfüggesztettük a munkát, és régészeket hívtunk a helyszínre. Néhány napon belül kiderült, hogy a földből előbukkanó kövek a Siloám medencéjéhez vezető királyi lépcsősorhoz tartoznak."
A kilenc fokból álló, szinte teljes épségben megmaradt lépcső felfedezése alig egy évvel azután történt, hogy izraeli és brit szakemberek radioaktív kormeghatározási módszerrel megállapították, hogy az Ezékiás-alagút néven ismert fél kilométer hosszú járat körülbelül 2700 évvel ezelőtt készült.
Ez a kormeghatározás megerősíti azt a feltételezést, hogy a várost évezredeken keresztül vízzel ellátó Gihon-forrástól a Siloám-medence felé vezető járatot valóban Ezékiás király építette, amint arra az Ószövetség több utalást is tartalmaz. "És Ezékiás volt az, aki betömte a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé" – olvasható a Krónikák második könyvében (32.30), a Királyok második könyve pedig ugyanerre az építkezésre utalva megjegyzi: "(Ezékiás)
miképen csinálta a tavat és a vízcsöveket, a melyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?" (20.20)
A király célja a komoly mérnöki szakértelmet kívánó alagút elkészítésével az volt, hogy biztosítsa a városfalon kívül eredő Gihon-forrás vizének biztonságos eljuttatását a városba. Ebben az időben az asszír hódítók fenyegették a várost. Ezékiás i.e. 701-ben, Szanherib asszír király ostroma előtt döntött az 533 méteres járat megépítéséről. Az ásást az idő rövidsége miatt egyszerre kezdték meg mindkét irányból, amint az egy, az alagút bejárata közelében megtalált feliraton olvasható. Az 1880-ban előkerült táblát még az ottomán időkben Isztambulba szállították. "A munkások még szerszámaikkal dolgoztak, amikor (
) meghallották egymás vésőinek a hangját a sziklában délről északi irányba futó repedésen keresztül. Amint tovább dolgoztak, egyszerre csak egymással szemben találták magukat" – olvasható a szikla áttörésének pillanatáról a jelenleg az isztambuli régészeti múzeumban található táblán, amelyet a szakértők az alkalmazott írásmód alapján szintén Ezékiás király korára datálnak.
Az ősi Jeruzsálem feltárása a 19. század végén kezdődött, amikor brit régészek kezdték kutatni a Templom-hegy, a Nyugati-fal és a közelükben fekvő Dávid városának – más néven a Sionnak – a térségét. Ez a feltárás jelentős eredményekkel járt, többek között ekkor tárták fel a felfedezőikről elnevezett Robinson- és Wilson-ívet a Siratófal, vagyis a Heródes-kori templom nyugati támfala mentén. Szintén brit felfedező, Sir Charles Warren volt az, aki a Dávid városát kutatva 1867-ben egy tizenhárom méter mély aknára bukkant, amely a föld alatti
Gihon-forráshoz vezetett. A feltételezések szerint ezen a járaton keresztül jutottak be az ostrom során Dávid király katonái a kánaáni jebuzeusok által őrzött városba.
A Sion kutatását hosszú időre lehetetlenné tették az 1929-ben itt kirobbantott arab pogromok, amelyek elpusztították a jemeni bevándorlók által alapított zsidó települést. 1967-ben, a hatnapos háború után a terület izraeli fennhatóság alá került, de csak 1995-ben indultak újra a rendszeres régészeti kutatások. A Dávid városa valódi kincsesbánya a történészek és bibliai kort kutató régészek számára. (A feltárásokról részletesen beszámol Grüll Tibor történész az Új Exodus magazin 2004. májusi számában). Jelenleg 14 ponton folyik kutatás, amelynek során már többször került sor váratlan felfedezésekre. 1998-ban az említett Warren-akna közelében egy hatalmas vízgyűjtőt találtak. Ez a ciszterna a hajdani királyi palota alatt feküdt. A feltételezések szerint egy ilyen verembe vethették be Sedékiás király idejében a város megszállását megjövendölő Jeremiás prófétát. A ciszterna közelében találtak néhány éve egy pecsétet is, amelyen Jeremiás írnokának neve olvasható: Gamaira, Hilkiás fia. (Lásd Jer. 29,3)
Sálem és a Mórija
2004. 10. 15. (VIII/42)
