hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Egyházatyák az Antikrisztusról
A bűn misztériuma az emberi történelemben

2004. 06. 06.
Az elmúlt kétezer évben, amióta János apostol először – és egyedüliként – használta leveleiben az Antikrisztus kifejezést, amely Krisztussal, vagyis a Felkenttel, a Messiással szembenállót, illetve az Ő helyét elfoglalót jelenti, a Krisztus végső ellenségének személyéhez kapcsolódó nézetek és felfogások igen sokszín? változáson mentek keresztül az egyháztörténelemben. Adódik ez abból is, hogy noha János az egyetlen, akinek feltehetőleg az első század végén írt leveleiben ez a kifejezés előfordul, a teljes Szentírásban elszórtan azért jóval több utalás és konkrét kijelentés foglalkozik olyan személlyel, illetve személyekkel, csoportokkal, politikai rendszerekkel, illetve végső soron egy szellemiséggel, amely közvetlen vagy közvetett módon kapcsolatba hozható egy, az egész emberi történelmen végighúzódó antikinyilatkoztatással, amely csak az emberi történelem végkifejletében, az úgynevezett eszkatológikus korban válik egyre nyilvánvalóbbá és kézzelfoghatóbbá. 

Ezt a negatív kinyilatkoztatást Pál apostol a Thesszalonikabeliekhez írt második levelében a törvényszegés titkának nevezi, amelyről azt mondja, hogy noha már tevékeny a világban, a végső időkben egy konkrét személyen, az úgynevezett bűn (vagy törvényszegés) emberén keresztül fog megmutatkozni teljes valójában.

Már Jézus is beszélt ugyanis az idők végéről szóló tanításaiban hamis (vagyis pszeudo) krisztusok és hamis próféták megjelenéséről, akik csodatetteik által igyekeznek majd félrevezetni, becsapni még a Krisztusban hívőket is, és tulajdonképpen erre utal János is, amikor levelében azokat az egyházból kiszakadt, feltehetőleg gnosztikus tanítókat, akik tagadják Jézus Krisztus istenségét, illetve megtestesülését, antikrisztusnak nevezi, akiken keresztül az antikrisztus szelleme megnyilvánul. Pál levelében viszont egy olyan aspektusa tárul fel ennek a hamis kijelentéstörténetnek, amelyben a főszerepet egy konkrét személy játssza, akire maga Isten legfőbb ellenlábasa, a Sátán ruházza rá a hatalmát és erejét, hogy általa vigye véghez az emberiség végső nagy félrevezetését, amelynek középpontjában ennek a negatív előjel? Felkentnek a "megistenülése", az ő imádásán keresztül pedig magának a Sátánnak az imádása áll. 

Ezen a ponton pedig a Pál által adott előrejelzés szorosan kapcsolódik a Dániel próféta könyvében vázolt apokaliptikus eseményekhez, amelyekben viszont az Antikrisztus nem annyira hamis messiásként, mint a negyedik világbirodalom, azaz Róma zsarnoki vezetőjeként jelenik meg, viszont szintén isteni tiszteletet követel magának. Az Antikrisztusról szóló, illetve a vele kapcsolatos kijelentések összegzése pedig János Jelenések könyvében található, amelyben szintén feltűnik a Dániel prófétánál látott tízszarvú vadállat mint az egész földet hatalmába kerítő birodalom a végidőben. Ennek istentelen vezetője, miután a Messiáshoz hasonlóan elpecsételi a követőit, magával a földre visszatérő Messiással szembeni harcba vezeti őket, amely mind a saját, mind a benne hívők vesztét okozza. A Jelenések leírásában ezt követi a Krisztus és a benne hívők ezer éven át tartó földi uralkodása az egyetemes béke és prosperitás korszakában.

Az árulások kora

Az apokaliptikus előrejelzések, próféciák szó szerinti értelmezése ma már talán még sok, magát kereszténynek valló ember számára sem evidens, ám az apostoli kort követően még évszázadokon keresztül ez volt a természetes megközelítése a próféciáknak és általában véve a Szentírásnak, és csak a későbbiekben alakult ki az a felfogás, amely a szó szerinti értelemmel szemben tudatosan előnyben részesítette az ige allegorikus, illetve spirituális értelmezését. A János korát közvetlenül követő időben az úgynevezett apostoli atyák, így például Antiokheiai Ignatiosz vagy Szmürnai Polükarposz a végidőkkel és az Antikrisztussal kapcsolatban szinte szó szerint megmaradnak az evangéliumokban, illetve a János levelében foglalt kijelentéseknél, és elsősorban a Krisztus megtestesülésének tagadásában látták az Antikrisztus fő ismérvét, amint ezt János is tette levelében. Polükarposz még azt is hozzáteszi, hogy "aki azt mondja, hogy nincs ítélet, sem pedig feltámadás, az a Sátán elsőszülöttje". Ezek az ismérvek elsősorban gnosztikus tanítókra vonatkozhattak, mivel mindhárom állítás jellemző volt a második századi gnosztikus tévelygésekre. 

A Jelenések könyvével közel azonos időben keletkezett, A tizenkét apostol tanítása cím? irat szerzője pedig határozottan Jézus tanításából merít, amikor a végidőkkel kapcsolatban így szól: "Mert az utolsó időkben megszaporodnak a hamis próféták, a bárányok farkasokká válnak, a szeretet pedig gyűlöletté változik, mert amikor megnövekszik a törvénytelenség, sokan gyűlölik, üldözik és elárulják majd egymást. Akkor meg fog jelenni a Világ Rászedője mint Isten Fia, jeleket és csodákat fog tenni, a föld pedig át lesz adva a kezébe, és olyan gonosz dolgokat fog véghezvinni, amilyenek kezdettől fogva nem történtek." Ezekből az idézetekből is kitűnik, hogy az apostoli atyák elsősorban néhány aktuális problémára reflektáltak ezekben a levelekben, és nem kívántak egységes teológiai koncepciót írásba foglalni, még ha volt is esetleg ilyen már az első század végén, a második század elején.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!