Jóna Mecger askenázi és Slomó Amar szefárd főrabbi ajándékot nyújt át II. János Pál pápának Fotó: Reuters
Pietro Sambi érseket, a Szentszék Jeruzsálembe delegált nagykövetét bizonyára hivatali ideje legnagyobb meglepetése érte, amikor megjelent Jóna Mecger askenázi és Slomó Móse Amar szefárdi főrabbi előtt, hogy kézbesítse a magánkihallgatásra szóló vatikáni meghívót. A meghívottak ugyanis váratlan kérdéssel hökkentették meg. "Az igazság az, hogy nem tudtam ellenállni, és megkérdeztem őket
– vallotta be később, az izraeli hadsereg rádióadójának adott interjújában Amar, a többségükben észak-afrikai származású ortodox zsidók elöljárója –, megkérdeztem őket a templomi edények és a menóra felől." A főrabbi szerint kérdésére a Szentszék tisztviselője tagadta, hogy a hétágú mécstartó a Vatikánban lenne. "A szívem azt súgja, hogy nem ez az igazság, ez csak álca" – hazudtolta meg a főrabbi az érseket, aki az isztambuli zsinagógákat ért terrortámadások s az azok elítéléseként kiadott pápai nyilatkozatok óta fáradságot nem kímélve egyengette Mecger és Amar római útját. Ennek egy jelentősebb állomása volt vatikáni tisztviselők és az izraeli főrabbik múlt havi jeruzsálemi találkozója, melynek résztvevői együttesen adtak hangot toleranciájuknak és a vallások közötti megbecsülés fontosságának.
Ortodox zsidók egyes csoportjai hisznek benne, hogy a közel kétezer évvel ezelőtt elhurcolt kultikus kellékek pótlásának szükségszerűen meg kell előznie a jeruzsálemi templom újjáépítését, s így a mózesi törvény szerinti istentisztelet helyreállítását (lásd keretes írásunkat) – az ország vallási elöljáróinak próbálkozásai elsősorban közöttük váltottak ki izgalmat. Mivel azonban a Vatikán anélkül erősítette meg a találkozó tényét, hogy hivatalos nyilatkozatában vendégei kérésére kitért volna, maga Amar is kevéssé tartotta valószínűnek, hogy lehetőségük nyílik a kincstárakban őrzött m?alkotások között kutakodni. "A tulajdonukban levő zsidó kéziratokat engedik majd megnéznünk" – olvasott a sorok között Amar, de a biztonság kedvéért egy nyilatkozatban még "odaüzent": "Ha netán mégis más jelleg? tárgyakba botlanánk, örömmel hazavinnénk őket." Az ortodoxia legmagasabb szintjéről indult kezdeményezés "népi" visszhangja mégis odáig terjedt, hogy a Maariv cím? izraeli napilap kész tényként kezelte a két rabbi "legendás föld alatti termekbe, felbecsülhetetlen történeti érték? műtárgyak közé" tett kincskereső túráját, valamint felvetette, hogy a kandeláber ügyében Izraelnek tárgyalóasztalhoz kellene ülnie a Vatikánnal. "Egy neve elhallgatását kérő zsidó támogató már ajánlkozott, hogy állja a számlát" – noszogatta kormányát a napilap.
Noha utazásuk előtt Mecger és Amar még megerősítették, hogy engedélyt kérnek majd a műkincsraktárakba való bepillantásra, a szokottnál jóval hosszabbra nyúlt magánkihallgatás során mégsem hangzott el konkrét utalás a heródesi templom kincseire. "A belátására akartuk bízni, hogy találjon egy olyan tárgyat, ami sokat jelenthet nekünk – magyarázkodott Mecger, miután kilépett a pápa dolgozószobájából. Nem tudjuk, hogy a menóra létezik-e, de ha igen, és úgy döntenek, hogy nekünk adják, annál nagyobb örömöt nem okozhatnának a számunkra." A két rabbit a találkozót követően a Vatikáni Könyvtárba vezették, ahol középkori zsidó kódexeket és tekercseket tekinthettek meg.
Ügyesen palástolt csalódása dacára mindkét főrabbi "történelminek" nevezte a találkozót, amelyen II. János Pál a katolikus egyház és az izraeli főrabbinátus között a 2000. évi szentföldi útján megindított párbeszéd jelentőségét méltatta. Az egyházfő emellett pápasága egyik fénypontjának nevezte jubileumi zarándoklatát, valamint emlékeztetett, hogy hivatala eddigi huszonöt éve alatt mindvégig a zsidó–katolikus párbeszéd elmélyítéséért küzdött. A két főrabbi arra kérte az egyházfőt, hogy továbbra is vesse latba erkölcsi súlyát az antiszemitizmus elleni küzdelemben, most elsősorban a Hezbollah által Dél-Libanonban foglyul ejtett izraeliek érdekében. Arra is javaslatot tettek, hogy az egyház iktasson be egy különleges, a zsidó hitről való elmélkedésre szolgáló napot a liturgikus naptárba, valamint meghívták a pápát, hogy májusban – felépítésének századik évfordulójára – másodszor is látogasson el a római zsinagógába.
A másnapi komolyzenei gálára szóló meghívást a Zsidó Világkongresszus (JWC) idejében viszonozta: a szervezet hétfői kezdettel katolikus püspökök és bíborosok, valamint zsidó tudósok és rabbik eddigi legnagyobb létszámú nemzetközi találkozóját látta vendégül New Yorkban. A rendezők reményei szerint a világszimpózium az 1965-ös Nostra Aetate cím? zsinati dokumentum szellemében megfogalmazott, az antiszemitizmust elítélő nyilatkozat kiadásával fog zárulni (Hetek, 2003. november 21.,
A pápa nem fogadta az izraeli miniszterelnököt), és további magas szint? találkozók előtt tör utat.
2004. 01. 23. (VIII/4)
