Kemény János öröksége(Forrás: Wikimedia Commons)
A történet regénybe illő epizóddal indult. Kemény István bécsi lovasiskolában tanult, ám egy rossz döntés következtében nincstelenné vált. Kivándorolt Amerikába, hogy szerencsét próbáljon. Megházasodott, és három gyermekük született, közöttük János, 1903-ban, Pittsburghben. István sajnos korán meghalt, így felesége, Ida Mitchell kénytelen volt visszaköltözni Erdélybe. János ekkor mindössze egyéves volt. Tízéves koráig nagyapjánál, Alsójárában nevelkedett, majd középiskolai tanulmányait Kolozsváron, a református kollégiumban végezte. 1921 őszén beiratkozott a bécsi egyetem erdőmérnöki fakultására. De ekkor a története váratlan fordulatot vett. Egyik gyermektelen rokona meghalt, vagyonát pedig a marosvécsi várkastéllyal együtt őrá hagyományozta.
János emiatt visszatért Erdélybe, majd ezt követően 1923-ban feleségül vette Augusta Patont, William Roger Paton Görögországban élő archeológus lányát. A romantikus előzményekhez hozzátartozik, hogy az első világháború előtt Augusta fivére, John Erdélybe látogatott, a háború is itt érte. Az itt töltött időből megmaradt jó emlékei miatt, 1922-ben egy amerikai hadseregből kiszuperált motorbiciklivel, testvérével, Augustával együtt meglátogatta az erdélyi barátait. Ezután az Istenszéke aljában fekvő kis faluba, Marosvécsre érkeztek, ahol a sors úgy hozta, hogy a motorbiciklijük elromlott. Pont a Kemény János kastélya alatt vezető főúton. Mivel Kemény János jól beszélte az angolt, vendégül látta a kényszerhelyzetbe került utazókat, majd itteni vendégeskedésük során pár nap után megkérte Augusta kezét.
Házasságukból hat gyermek született, akiket a művészet és az irodalom vonzott leginkább. Augusta megtanult ugyan magyarul, de tudása hagyott némi kívánnivalót maga után. Kedves mellészólásaival mindenkit megnevettetett. Például, amikor elment Tamási Áron sírjához, ezt mondta: „azért mégiscsak az a kaptafa az igazi”. Persze ez alatt nem a suszter által használt eszközre, hanem a helybéliek által faragott kopjafára gondolt.
2020.05.15. (XXIV/20)
