A britek 1948-ban adták át a hatalmat a dél-afrikai kormánynak; az ország 1961-ben lett független. Az afrikáner Nasionale Party (Nemzeti Párt) fenntartotta a gyarmatosítóktól örökölt adminisztratív rendszert. Ennek része volt a szegregáció, sok fekete ugyanis a majdnem minden nagyobb város mellett létrehozott „rezervátumokban” élt.
A Nemzeti Párt aztán törvényekkel intézményesítette az „elkülönítést”, afrikaans nyelven „apartheidet”. Így például megtiltották a vegyes házasságokat, később korlátozták többek között a feketék szabad mozgását, szavazati és tulajdonszerzési jogait. A szó szerinti szegregációt egy 1953-as jogszabály „szentesítette”, mely a nyilvános helyeket (buszokat, parkokat, mozikat, iskolákat, tengerpartokat stb.) feketék és fehérek számára fenntartott részekre osztotta. Bár ezeknek a rendelkezéseknek a nagy részét 1968-tól kezdve visszavonták, és papíron teljes jogú állampolgárokként ismerték el a feketéket, a gyakorlatban nem sok minden változott.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2018. 05.11. (XXII/19)
