Mindenki ismeri a megélhetésért folyó küzdelemben a jobb helyekért, magasabb jövedelmekért és előnyösebb beosztásokért zajló versenyt. Az is ismert, hogy a fokozott stressznek kitett fiatal menedzserek között igen gyakori a stimulálószerek alkalmazása, amelyek a közvélemény szerint főként alkohol vagy kokain használatát jelentik. Azt azonban kevesen tudják, hogy ennél sokkal szélesebb körben elterjedtek olyan szerek, amelyeket orvosi receptre lehet megkapni a patikában, és amelyeket akár már hatéves kortól is lehet szedni.
A verseny ugyanis nem a munkaerőpiacon kezdődik: szülők sokszor már az anyaméhben lévő magzatot igyekeznek arra kondicionálni, hogy minél jobb esélyekkel induljon el az életben – ezért hallgatnak egyesek komolyzenét a terhesség alatt, majd ezért vannak a vég nélküli különórák, az idegen nyelvű óvodák és a számtalan extra, amitől azt várják a szülők, hogy a gyereküknek jobb lehetőségeket teremt majd a nagybetűs életben. Ugyanakkor ezt az „előnyszerzést” is túlzásba lehet vinni – ahogyan az ki is derül a Netflix március 16-án bemutatott új, Take your pills (Vedd be a gyógyszered) című filmjéből, amely ennek a problémának a gyökerét és a gyümölcseit is bemutatja. A dokumentumfilmet Alison Klayman rendező készítette, akinek korábbi filmjeit több Emmy-díjra is jelölték.
A filmben jó néhány középiskolás és egyetemista fiatal, valamint sikeres zenei producer, Wall Street-i bróker és korábbi NFL-futballista is megszólal, akik egykor, vagy még a film készítésének idején is folyamatosan szedtek olyan legálisan is beszerezhető stimuláló szereket, amelyek a teljesítményüket, a koncentrációjukat, vagy a felfogóképességüket növelték meg jelentős mértékben, hogy azzal meg tudtak felelni az életükben folyamatosan megjelenő kihívásoknak. A szerek, amelyek ma már rengeteg amerikai fiatal életét határozzák meg, elsősorban az ADHD, azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, illetve az ADD, azaz figyelemhiányos zavar kezelésére szolgálnak – ám ahhoz, hogy bárki számára elérhetők legyenek, csak egy készséges orvos kell, aki felállítja a megfelelő diagnózist.
2018. 03.23. (XXII/12)
