A bosnyák kifejezést itt tekinthetjük gyűjtőfogalomnak is, mely muszlimmá lett délszlávokat, elsősorban szerbeket és horvátokat takar. Már Buda első pasái is a híres Szokullu – tehát egy balkáni bosnyák – dinasztiából kerültek ki, de az 1660-as években hazánkban járt világutazó, Evlia Cselebi is megemlíti, hogy Buda teljes lakossága bosnyákokból áll. Ráadásul nem is törökül beszéltek, hanem a délszláv és a török nyelvek egy kevert formáját, a „potur” – azaz boszniai mohamedán – nyelvet, melyben inkább a szláv nyelvi elemek domináltak. Ennek érdekes példája lehet maga Pecsevi Ibrahim, pécsi születésű török történetíró közlése (aki szintén nem török származású volt), aki, amikor maga is részt vett az esztergomi vár 1595-ös átadását előkészítő követtalálkozón, azt írta visszaemlékezéseiben, hogy a követségben részt vevő magas rangú cseh herceg beszédét nagyjából tolmács nélkül is megértette.
Hegyi Klára, a téma legismertebb kutatója megvizsgálta a budai vilajet zsoldoslistáit, pontosabban a székesfehérvárit, mely lajstromokból nagyjából következtetni lehetett a várkatonaság etnikai összetételére. A több mint 800 név azonosítása után azt a következtetést vonta le, hogy egy bizonyos periódusban a katonaság körülbelül kilencven százaléka szerb, horvát, bolgár, esetenként albán és görög származású volt. Ezeket az adatokat a hódoltság egész területére értve is általánosítani lehet, tehát az adott korban a törökök által meghódított országrészen állomásozó, mintegy 20 ezres török hadsereg döntő többsége a közeli Balkán-félszigeten élő valamely délszláv etnikumhoz tartozott.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az igazi törökök vagy a birodalom távolabbi részéből származó arabok (a történelemtudomány „portai törököknek” nevezi őket) ne lettek volna jelen a magyarországi garnizonokban, de számuk minden valószínűség szerint csak 10 százalék körül mozoghatott. A számos nyelvi bizonyítékon és írott forráson kívül maguk a régészeti leletek is erőteljes balkáni hatásról beszélnek.
2018. 03.14. (XXII/11)
