Csak egyesületi formában működhettünk, nem tudtunk saját egyházi ingatlant vásárolni, az adományokat pedig tagdíjként könyvelhettük. Nem beszélve arról, hogy mint felekezet, a törvény szempontjából nem léteztünk” – idézi fel Szűcs Csaba, a szabadkai és a becsei Hit Gyülekezete vezetője. A hitesek 1995 óta vannak jelen Szerbiában, minden magyarlakta településen képviseltetik magukat.
Hasonló hátrányos megkülönböztetésről számolt be Törtey Tibor, a topolyai, magyarkanizsai és bácskossuthfalvi közösség vezetője is. „Mindkét településen 2005-ben alapítottuk meg a gyülekezetet, természetesen nem volt saját ingatlanunk, így bérleményekben rendeztük az összejöveteleket. A községi önkormányzat nem kifejezetten örült a jelenlétünknek, egy idő után lehetetlenné tették, hogy termet béreljünk, majd a vajdasági sajtóban is szektakampány indult ellenünk. Rágalmazás miatt feljelentést tettünk – eredménytelenül. A bíróság azzal érvelt, hogy mivel nem vagyunk bejegyzett egyház, a történtek nem minősülnek bűncselekménynek” – világított rá a lelkész arra, hogy a törvényi bejegyzés hiánya a gyakorlatban milyen hátrányt jelentett.
2018. 01.12. (XXII/2)
