PT: – Nekem roppant tetszik a témafelvetés, ahogy a két látszólag nagyon sok vonatkozásban eltérő tartalmú valóságot – Jézus és a Rock and Roll – egy címbe szerkesztetted. Ezt a provokatív, mondhatni „kattintásbarát” címadást azonban egy decens, kiérlelt hangvételű könyv követi, amiben elemző módon, mégis irodalmian fogalmazva tartasz számot azok érdeklődésére, akik eddig nem keresztény közéleti személyiségként, hanem kiváló zeneértő és gondolkodó emberként tekintettek rád, nem mintha a kettő szemben állna egymással. Hogyan fogadták hited felvállalását az olvasóid és a barátaid?
– A könyv tulajdonképpen csak most indult útjára, de az első reakciókból azt látom, hogy a rólam korábban kialakult kép és a Jézusról való tanúságtételem időnként szikrázik az olvasókban, ami úgy gondolom helyes, normális, sőt természetes. Van olyan, aki visszalép egyet-kettőt, van, aki visszakérdez, és olyan is, akit megerősít.
MB: Hol törnek föl leginkább ezek a bizonyos szikrák?
2017. 07.20. (XXI/29)
