Harry mindössze tizenkét, William pedig tizennégy éves volt, amikor édesanyjukat, Diana hercegnőt egy tragikus autóbalesetben elvesztették. Ezt a traumát ráadásul nyilvánosság előtt kellett átélniük és feldolgozniuk. „Nem akartam rágondolni. Mi értelme van, ha csak elszomorít? Ez nem fogja őt visszahozni” – gondolta a fiatalabbik herceg, és érzéseit teljesen elnyomva élt a húszas éveiben.
A különböző királyi rendezvényeken gyakran küzdött szorongással. „Valószínűleg nagyon közel jártam egy teljes összeomláshoz. Homokba dugtam a fejem. A bátyám többször mondta nekem, hogy ez így nem jó, forduljak tanácsadóhoz, de nem volt jó az időzítés.” Végül Harry mindössze négy évvel ezelőtt, huszonnyolc évesen fordult először szakemberhez. „Rengeteg fájdalom és gyász tört elő, amiket addig nem dolgoztam fel, és ekkor jöttem rá, hogy jó sok dologgal kell még foglalkoznom. Amint beszélni kezdtem róla, rájöttem, hogy egy egész nagy klub tagja vagyok, sokan küzdenek valamilyen mentális problémával.”
A herceg többször is szolgált Afganisztánban helikopterpilótaként és légi irányítóként, így többen azt találgatták, ez okozhatta-e a problémáit. „Biztosan mondhatom, hogy ezek nem Afganisztánhoz köthetőek. Nem tartozom azok közé, akik tanúi voltak annak, hogy a legjobb barátjuk felrobbant mellettük. Hála Istennek nem tartozom közéjük.”
Jehezkeli: Európának fel kell ébrednie
Interjú a muszlim közösségekbe beépült oknyomozó újságíróval »
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »