Bátyám, Vancsik László 1933 januárjában látta meg a napvilágot az alföldi pusztán. Már gyermekéveiben kitűnt a többiek közül, nagyon kíváncsi és eleven gyermek volt. Minden balhéba belekeveredett: nem akart ő rosszat, csak a kíváncsisága mindig oda vonzotta, ahol történt valami. Amikor a nyolc általánost elvégezte, nem tanult tovább. Szüleink 1947-ben vásároltak tíz kataszteri hold földet Csengele és Kömpöc határában, a Sivány dűlőben. Rossz, homokos föld volt, körülbelül olyan, mint a neve. Laci itt segített nekik a gazdálkodásban. Ügyes fiatalember volt, nem fordult ki a munka a kezéből. Készített nekem egy gyűrűt plexiből, amibe fényképet lehetett tenni. Büszkén mutogattam.
Amikor eljött az ideje, Kecskemétre, a repülősökhoz vonult be katonának. Általában megírta, hogy mikor jön haza eltávozásra. Egy szombaton azonban váratlanul állított be – nem mondta, miért. Szombat volt, így este – szokásunkhoz híven – elmentünk az erdőn túlra egy idősebb házaspárhoz, Valérka nénihez és János bácsihoz rádiót hallgatni. Hallgattuk a meccset, de ez inkább a férfiak szórakozása volt, én legfeljebb arra figyeltem fel, amikor kiabálta a riporter, hogy Puskás lő, gó-ó-ó-ó-ól. Csodálkoztam, hogy hogyan tudja olyan hosszan, levegővétel nélkül nyújtani, hogy gó-ó-ó-ó-ól.
Éjfél körül, amikor hazaértünk, autók és katonai bakancsok nyomait láttuk az udvarban. Szüleink megijedtek, főleg anyu. Jól ismerte a fiát, és mindjárt faggatni is kezdte, mit követett el. Kiderült, hogy őt is beválogatták a fővárosi díszőrségbe, de nem bírta a szolgálatot. Ahogy mondta, ha a légy rászállt az orrára, még azt sem csaphatta le. Ezért az őrhelyén felakasztotta a fegyvert a szögre, levetette a fehér kesztyűt, és hazajött – ezért keresték. Na, erre anyu azt mondta, hogy azonnal öltözz vissza a katonaruhádba, és menj vissza oda, ahonnan elszöktél. Amikor Laci visszaindult, mi anyuval elkezdtünk Istenhez imádkozni, hogy sikerüljön visszajutnia az őrhelyére, és ne kapjon nagy büntetést. Az imáink meghallgatásra találtak: amikor visszatért, elfogták és fogdába zárták, ám végül csak annyi lett a büntetése, hogy visszahelyezték Kecskemétre.