Muszlim bevándorlók ezrei keresztelkednek meg Európában

Vannak, akik úgy gondolják, hogy sokak részéről a keresztény hitre való áttérés csupán cinikus színjáték annak érdekében, hogy kedvezőbb elbírálásban részesüljenek a menekültstátusz igénylése során. Ugyanakkor az is igaz, hogy az áttérők rendkívüli veszélynek teszik ki magukat, hiszen ha mégis hazatoloncolják őket saját országukba, komoly büntetéssel kell szembenézniük, hiszen számos muszlim országban a más hitre való áttérés főbenjáró bűncselekménynek számít.
Az ellentmondások ellenére sok lelkész nagyon elégedett. A berlini evangélikus-lutheránus felekezet német pásztora a mostani áttérési jelenséget „Isten ajándékának” titulálta. Közösségébe 1200 muszlim személy, főként afgánok és irániak tértek meg csak az elmúlt három év során. A német ARD televízió bemutatta, ahogy Hamburgban pakisztániak és afgánok sorban állva várnak arra, hogy megkeresztelje őket a Perzsa Gyülekezet közösségének pásztora. Egyes állítások szerint 600 személy csatlakozott a gyülekezet közösségéhez.
Egy megtért fiatal iráni hölgy így nyilatkozott a Stern német hírmagazinnak: „egész életemben békére és boldogságra vágytam, de az iszlámban ezt sosem tapasztaltam meg”. Egy másik megtérő azt mondta, szintén a Sternnek, hogy a keresztény hitben olyan alkotóelemet – a szeretetet – tapasztalt meg, ami végig hiányzott abból a hitből, amiben nevelkedett. „Félelem Istentől, félelem a bűntől és félelem a büntetéstől. De Krisztus a szeretet Istene.”
De nem minden keresztény közösség ugyanilyen lelkes az új fejlemények kapcsán. Néhány egyházi vezető ugyanis megkérdőjelezi az új megtérők őszinteségét, ami akár külső hatásra is létrejöhetett. Az amszterdami Reform Keizersgracht gyülekezet pásztora, Gerhard Scholte szerint érzékelhető ebben a helyzetben egyfajta erőltetettség. Így fogalmazott: „A kereszténységbe való betérést nem hangsúlyozzuk a gyülekezetünkben, nagyon kevés értelmét látjuk.” Szerinte ugyanis „mindenki Isten gyermeke”, akár megkeresztelkedett, akár nem. „A hit nem szabadna, hogy feltétel legyen.”
Sőt, Scholte azt sugallja, hogy a megtérések nagy száma már a visszaélés határát is súrolhatja. „Kihasználják az embereket egy kiszolgáltatott helyzetben, ami csupán a számokról szól. Ez pedig számomra visszataszító” – mondta.
Hollandiában és más észak-európai országokban néhány gyülekezet nagyon aktívan részt vesz a menekültek megsegítésében. Bátorítják őket, hogy fogadják be Jézust, valamint a szeretet üzenetét hirdetik nekik. Sok esetben ez az első és egyetlen dolog, amit a menekültek tapasztalnak a holland társadalom részéről a tábor kerítésén kívül.
A holland Új Élet Evangélikus közösség Alphen aan den Rijnben állítólag 50 új megtérőt hozott soraiba egy év alatt. „Isten szava megérintette őket az istentisztelet közben” – mondta el Ab Meerbeek pásztor a Trouw című lapnak.
A legtöbbjük afgán és iráni származású, az istentiszteleteket fárszi nyelven hallgatják fülhallgatón keresztül.
A bevándorlók kereszténységbe való betérése egyébként Hollandiában csak rontja a maradásra való esélyeiket.
„A holland hatóságok hajlamosak a bizalmatlanságra azokkal szemben, akik gyorsan betérnek. Ezért ez éppen ellenük dolgozik, miközben a menedékigényüket kérik” – vélekedett Scholte.
Németországban viszont a betérés a menekült hasznára lehet. „A közösségünk tagjai szinte kivétel nélkül mindig megkapták a menedékjogot” – mondta a berlini evangélikus-lutheránus gyülekezet vezetője a BZ Berlinnek. „Már nem tudnak úgy visszatérni a hazájukba, hogy ne lennének veszélyeztetve keresztény hitük miatt.”
Ez az ellentmondás, hogy az áttért keresztények még nagyobb veszélyben vannak, mint akik muszlimok maradnak, miközben nagyobb eséllyel kapják meg a menekültstátuszt, részben magyarázattal szolgálhat a keresztény hitre való áttérés erősebb hullámára. Ugyanakkor sok esetben a menekültek már azelőtt veszélyben voltak, hogy Európába érkeztek, mondja Geesje Werkman, a Church in Action egyik munkatársa. „Ha egy afgán asszony odajön és azt mondja, hogy meg szeretne térni, mivel megerőszakolták, és ráadásul ezért kövezés járna neki, akkor őt nagyon mélyen megérinthette a Biblia üzenete, hogy »aki nem bűnös, az dobja rá az első követ« – mondta Werkman, aki óva int az általánosítástól. „Hiába írja a sajtó, hogy a megtérések nem megbízhatóak, nagyon sok különböző élethelyzet van, és ezt nem lehet csak egyféle történetre leegyszerűsíteni” – nyilatkozta a The Daily Beastnek. (Gyurkó Csenge, Vigyázó blog)

Luther örökségéből mecset

A mecsetté alakuló evangélikus templom Hamburgban. Vallások közötti találkozópont?

Bár a muszlimok megtérése Hamburgban (is) növeli egyes gyülekezetek létszámát, a valóság, úgy tűnik, ennél árnyaltabb. Németország zöld pártja (Die Grünen) például Hamburg valamennyi részében mecseteket követel. Jelenleg 150 ezer muszlim él a német városban, és mindössze csak ötven szent hely – a mecseteket és imatermeket is beleértve – áll rendelkezésükre. „Az épületek közül nagyon sok romos. Kikerülhetetlen az új mecsetek létrehozása. St. Georg városrészben a muszlimok pénteki istentiszteleteiket kénytelenek két műszakban tartani. Ezekre rendszeresen mintegy 2500 hívő jön el. Közülük többen az utcára szorulnak imádkozni, mivel annyira szűk a rendelkezésükre álló hely” – mondja Joachim Reinig német építész, aki 42 imaház állapotát mérte fel Hamburg hét különböző részében. Szerinte azok, akik a mecsetépítések ellen emelik fel hangjukat, mind populisták vagy a szélsőséges jobboldalhoz tartoznak. Pedig nem csak a szélsőségesek kritizálják a terveket: az egyik CDU-képviselő teljes őrültségnek tartja, hogy Wilhelmsburg városrészben egy gigantikus mecset építésébe fogtak. Az említett terv nem csupán egy újabb muszlim szakrális tér lesz, hanem egy hatalmas épület, mely akár 4000 embert képes befogadni. Az al–Nur iszlám közösség pedig a Horn városrészben található Kapernaum evangélikus templom átalakításán dolgozik. A hajdani lutheránus szentély tornyát ma már egy Allahot dicsőítő Korán-idézet díszíti. Egyedül az ovális főhajó színes ólomüveg ablakai emlékeztetnek a keresztény múltra.
Az al-Nur 2012-ben vásárolta meg az épületet a helyi evangélikus közösségtől. Állítólag nem tudták fedezni az ingatlan felújításával járó költségeket, ezért kényszerültek megválni tőle. A templom 1961-ben épült, majdnem tíz évig üresen állt, a pusztulásra ítélt épület körül hajléktalanok táboroztak. Jelenleg azonban leállt az építkezés, mert a felmerülő költségek magasabbak lettek a vártnál. „Csak Allah tudja, mikor készülünk el. Bár Kuvait 1,1 millió euróval támogatta a beruházást, a torony felújításához még 630 ezer euróra van szükség” – nyilatkozta a helyi közösség imámja, Daniel Abdin. A projekt nyilvános sajtótájékoztatóján a közösség vezetője a következőket mondta: „Ígérem önöknek, hogy ez az épület csodálatos lesz. Vallások közötti találkozópont, ahová önök is bármikor betérhetnek.” A Libanonból származó Abdin – aki civilben üzletember – nagyon fontosnak tartja, hogy a mecsetek forgalmas helyeken, központi tereken épüljenek, és vonzzák a tekinteteket, mivel így mindenki láthatja, hogy az iszlámnak nincs rejtegetni valója. Szerinte csak így lehet lerombolni az iszlámmal szembeni előítéleteket. Az al–Nur vezetőjének álláspontját osztja Stefanie von Berg, a zöldek szóvivője, aki szintén azt vallja, hogy ezekkel a nyilvánosan zajló hatalmas beruházásokkal lehet csak ledönteni az emberekben felgyülemlett félelmeket és előítéleteket az iszlám vallással kapcsolatban, és így lehet integrálni az iszlámot a társadalomba.
Nem mindenki örül azonban ezeknek a fejleményeknek. Az al–Nur által szervezett lakossági projektbemutatón a helyi evangélikus gyülekezet egyik nyugdíjas tagja felállt, és a következőket mondta: „Ami most történt a Kapernaum templommal és velünk, az kulturális hajótörés. Ez sokkal távolabbra mutat, egy sokkal veszélyesebb jövőbe, mintsem azt most gondolnánk!” Az elhangzottak után az idős urat saját gyülekezete kizárta soraiból, és bocsánatkérésre szólította fel. (Barna Róbert, Németh Ványi Klári)