Az online boltok előtt ugyanis ismét megnyílt a lehetőség, hogy az árakat a potenciális vásárlóra szabják. A webes technológia ma már lehetővé teszi számukra, hogy a látogatóikról precíz és naprakész háttér-információval rendelkezhessenek – azok tudta nélkül. Az információgyűjtésben fontos szerepet játszanak az úgynevezett webpoloskák (Az áru te magad vagy. Hetek, 2015. május 8.), amelyek számos weboldalon jelen vannak, és a háttérből figyelve széles körben gyűjtenek információt a gyanútlan internetezőről. Ez lehetőséget teremt az árdiszkriminációra. Erről akkor beszélhetünk, ha ugyanazt a terméket vagy szolgáltatást az érdeklődő fizetési hajlandósága alapján árazzák be. Olyan ez, mintha az étterembe betérve a főpincér először felmérné a vendéget, és ha éhesnek tűnik, az étlapon szereplő tételekre rátenne további 10-50 százalékot. Ráadásul, mivel a kereskedők jobban ismerik az árakat és a piacot, mint a vevők, az árbeli eltérések nem mindenkinek szembetűnőek.
Vajon megéri-e kihasználni a kereskedőknek ezt a helyzetet? Ha csupán az üzletág méreteit nézzük, úgy tűnik, igen. Az online kereskedelem nagysága 2012-ben 100 milliárd dollár körüli összeget ért el – ha a kereskedők csupán 5 százalék előnyre képesek szert tenni az árak manipulálásával, az a szektor szintjén 5 milliárd dollár (körülbelül 1370 milliárd forint) extraprofitot jelent. Ráadásul az alacsony – 5 százalék körül mozgó – haszonkulcsnak köszönhetően az érintett kereskedők meg is duplázhatják ezzel a profitjukat.
Mivel a lehetőség és a motiváció adott, azt gondolhatnánk, hogy a jogi szabályozás korlátozza az árak manipulálását. Bár a világ különböző pontjain léteznek kifejezetten az efféle diszkriminációra szakosodott törvények, sajnos az EU-ban csekély mértékű korlátozásról beszélhetünk: az árképzéshez a lakhely és az állampolgárság kivételével bármilyen informá-ciót fel lehet használni.
2016. 04. 15. (XX/15)
