Habár a demokraták az USA-ban már zászlajukra is tűzték ennek a „tűrhetetlen” állapotnak a felszámolását, Barack Obama elnök úgy nyilatkozott: „Egy nőnek kereken három hónappal kell többet dolgoznia, hogy annyit keressen, mint a férfiak. Ez nem fair, olyan, mintha a nőknek hat mérfölddel tovább tartana a maratoni futóverseny.” Nem véletlen, hogy 2016 januárjától Kaliforniában már be is vezettek egy törvényt, amely a munkaadókat szigorúan kötelezi az azonos mértékű fizetések megadására.
Nem olyan rég vált ismertté az az idevágó történet is, miszerint az Oscar-díjas színésznő, Jennifer Lawrence (25) az Amerikai botrány című filmben elvállalt szerepéért kevesebb pénzt kapott, mint a mozi másik két férfi sztárja, Bradley Cooper (41) és Christopher Bale (42). Az egyébként a demokratákat támogató Lawrence blogjában annyit írt a problémáról, hogy a „férfias” bátorsága nem volt elegendő az anyagi feltételekről szóló tárgyalások során.
Még érdekesebb viszont az a nemrég éppen az Egyesült Államokban megjelent tanulmány, amely alapvetően kérdőjelezi meg a nők és a férfiak közötti diszkrimináció létezését. Ugyan számos felmérés igyekezett megalapozni a nők hátrányos megkülönböztetését a munkaerőpiacon, az adatok arányos összevetése általában igen nehéznek bizonyult. Különösen, ami a teljesítmények összemérését illeti. Érdekes módon két kutatónő, Ghazala Azmat (London School of Economics) és Rosa Ferrer (Universitat Pompeau Barcelona) jutott arra a következtetésre, hogy a nők és a férfiak közötti különbségek a fizetések terén márpedig igenis döntően a teljesítménykülönbségekre vezethetőek vissza. Vizsgálatuk eredményei szerint a nemi különbségtétel lényegében nem jelentős.
2016. 01. 15. (XX/02)
