A KSH idén nyáron megszüntette a több mint két évtizede folytatott létminimum-számításait, mivel irreálisnak tartotta, hogy a magyarok 40 százaléka bizonyul potenciális szegénynek, mivel ennyien élnek a létminimum (2014-ben havi átlag 87 351 forint) alatt. A létminimumot más szakemberek viszont egy reális megélhetési minimumnak tartották, aminek az értéke az alapszükségletek beárazásán, nem pedig a bizonytalan jövedelmi adatokon alapult. Mára a szegénység becslésére csak a nemzetközi mutatók maradtak, melyeket uniós sztenderdek alapján számol ki az Eurostat számára a KSH. Az egyik adat a szegénységi küszöb, amelyet a jövedelmek alapján számolnak, a másik a kirekesztettség, ami az életvitelre vonatkozik.
Szegénység és kirekesztettség
Az Eurostat által idén októberben publikált adatok szerint 2014-ben az EU népességének egynegyedét, azaz 122 millió embert érintett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség. Ez azt jelenti, hogy a következő ismérvek közül legalább az egyik illett rájuk: jövedelmi szegénység; súlyos anyagi nélkülözés; alacsony munkaintenzitású (munkanélküliség sújtotta) háztartás. 2009–2012 között folyamatosan nőtt, 2013-ban enyhén csökkent, majd stagnált a szegények és kirekesztettek aránya (24,4 százalék), de még mindig magasabb, mint 2008-ban, a válság kezdetén volt.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2015. 11. 27. (XIX/48)
