Saul Ausländer az auschwitzi fogolytársait gázkamrába kísérő, majd a meggyilkoltak testét elégető Sonderkommando tagja, aki – a többi „sondereshez” hasonlóan – pár hónapnyi halasztást kapott a gyilkos gépezettől. Aztán egy napon történik valami, és ő célt – vagyis rögeszmét – talál magának: megadni a végtisztességet a szeme láttára elpusztított gyermekének. Közben társai kitörési akciót szerveznek, a nácik többször majdnem megölik, de ő csak egy dologgal foglalkozik, hogy rabbit szerezzen halott fiának.
Fontos pillanatban
Ha létezik film, amit jobb, ha minden felnőtt magyar a saját szemével lát, az a Saul fia. A holokauszt feldolgozására itthon sem ez az első kísérlet, de Nemes László filmje a nemzetközi színtéren is a legjobbak közé tartozik, ráadásul fontos pillanatban készült. Az utolsó túlélők távozásával – ahogy arra a Saul unokái című kritikájában a 444.hu felhívta a figyelmet – Auschwitz emléke halványul, ahogy a közvetlen visszaemlékezések helyét átveszik a leírt szövegek, a korabeli képek. A játékfilmekre marad a feladat, hogy azok számára is átélhetővé tegyék a holokauszt borzalmát, akiknek közvetlenül már nem lesz alkalmuk túlélőkkel találkozni.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2015. 05. 29. (XIX/22)
