Míg Magyarországon a miniszterelnökségen bevezetett 10 órás munkanap borzolja a kedélyeket, addig az ezen a területen nálunk előrébb járó nyugati országokban nem a munkaidő hossza a fő kérdés, hanem a tartalma: vagyis, hogy mekkora veszteséggel jár egy adott vállalat és közvetve a nemzetgazdaság számára a munkahelyi lógás.
A Time Doctor felmérésében az általuk megkérdezett munkavállalók közel fele a neten szörföl, miközben dolgoznia kellene, harmaduk a munkatársaival ápolja a kapcsolatait, közel ugyanannyian a személyes üzleti dolgaikat intézik, 19 százalékuk privát telefonbeszélgetéseket folytat és 15 százalékuk az ebédszünetet szokta meghosszabbítani.
Roland Paulsen svéd szociológus régóta foglalkozik a témával, jónéhány anekdotát is sikerült már összegyűjtenie, köztük igen megdöbbentőeket is. Az egyik egy néhány éve nyugdíjba ment közszolgáé Németországból, aki utolsó munkanapján egy e-mailben számolt be a kollégáinak arról, hogy az elmúlt 14 évben gyakorlatilag semmit nem csinált. „Jelen voltam fizikailag, de valójában nem voltam itt. A nyugdíjra így tényleg jól felkészültem” – írta. Hogy ezt senki nem vette észre, nagy szervezetekben nem meglepő. 2004-ben egy finn adóellenőr éppen adóbevallásokat ellenőrzött, amikor az íróasztalánál meghalt. Bár közel száz emberrel dolgozott egy emeleten, és az osztályához harmincan tartoztak, a tragédiát csak két nappal később fedezte fel egy kollégája, aki ebédelni akarta hívni.
2014. 12. 05. (XVIII/49)
