A támadás másnapján két palesztin barátommal is hosszasan cseteltem a Facebookon. Abdel Halim Al-Ánzi, kétgyermekes újságíró kollégám és egyetemista barátunk, Marúan Lodsz arra kértek, hogy ha tudok, segítsek nekik és családjuknak Egyiptomba jutni. Pontosan tudták, mi fog következni az elkövetkezendő hónapokban, érezni lehetett a kétségbeesésüket még a számítógépen keresztül is. Benzin-, gáz-, élelmiszerhiány vár a palesztinokra a Gázai övezetben, ez nyilvánvaló. Az egyiptomi hadművelettel ugyanis bezárul az olló az övezet körül, és a jelek szerint a kairói kormány, élén a volt katonai hírszerzés vezetőjéből az ország elnökévé avanzsált Abdel Fatáh ász-Sziszivel komolyan gondolja, hogy leválasztja Gázát az egyiptomi köldökzsinórról. E sorok írásakor is egyiptomi felségjelzésű Apache helikopterek rakétáznak porig beduin falvakat a térségben, míg a kettévágott Rafah falu egyiptomi oldalán sorra robbantják fel a határ melletti családi házakat, hogy elkészüljön az ütközőzóna és egy alagút se tudjon funkcionálni.
A katonai vezérkar már kész tervvel állt elő: árkokat fognak ásni a frissen robbantott ütközőzónában, melyet vízzel töltenek fel. Ez bármilyen alagútásást lehetetlenné fog tenni. Pontos hírekkel azonban az égvilágon senki sem tud szolgálni. 2013 nyara óta, amikor Ász-Sziszi katonai puccsal átvette a hatalmat, a sajtót nem engedik le a sínai határvidékre. A Hetek tudósítója jó pár helyi beduin törzsfőt is ismer a térségben, egy ideig tudtam is tartani a kapcsolatot velük, innen vannak információim arról, milyen titkos háború is zajlik a Sínai-félszigeten. Egy hete azonban mind a telefonok, mind az internet elnémult az Áris-Sheik Zuvájed-Rafah háromszögben. Egyedül az egyiptomi hadsereg propagandagépezetén keresztül érkeznek a hírek. Azok meg olyanok is. Az biztos, hogy az elnök több hadosztályt is a határhoz irányított, mert erről beszámolt az egyiptomi sajtó, a palesztin oldalról pedig dokumentálták mekkora pusztítást végzett a hadsereg a határ másik oldalán.
Terminátor üzemmód
2014. 11. 07. (XVIII/45)
