hetilap

Hetek hetilap vásárlás
GPS az agyban
Nobel-díj a helyzetérzékelő idegsejtekért

2014. 10. 27.
Honnan tudjuk, hogy hol vagyunk, és merre kell menni? A filozófusokat és kutatókat évszázadokon át foglalkoztató kérdésre talált választ a három, Nobel-díjjal kitüntetett tudós. Agyunk működésének és a téri tájékozódásban elengedhetetlen belső térképnek a megismeréséhez vezető úton John O’Keefe, Edvard és May-Britt Moser kísérletei olyan mérföldkőnek számítanak, melyek sokak számára jelentenek ma is egyszerre útirányt és inspirációt.

Az idei orvosi Nobel-díj odaítélése nemcsak a díjazottakat, hanem a tudós társadalomnak azt a részét is meglepte, akik a kutatók publikációs adatainak analizálása alapján próbálták megjósolni, mely lehetséges tudományterületek vezető felfedezői között válogat majd a stockholmi bizottság. Idén nem a legesélyesebbnek tartott, a genetika és a fájdalomérzékelés területén tevékenykedő tudósok részesülnek kitüntetésben a decemberi díjátadó ünnepségen. A Londonban élő John O’Keefe és a norvég Moser házaspár tudományos érdeklődésének középpontjában a tanulás és az emlékezés agyi mechanizmusainak megértése áll.

Az ír felmenőkkel büszkélkedő huszonhét éves O’Keefe, miután 1967-ben befejezte egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban, a londoni University College-ba érkezett, ahol mind a mai napig dolgozik. 1971-ben munkatársával, Jonathan Dostrovskyval kísérleti patkányokon a tanulási- és memóriafolyamatokban kitüntetett szerepet játszó agyterületet vizsgálta. Ez az agy halántéklebenyében található, egy középkori orvos, Arantius által a tengeri csikó görög megfelelőjével hippokampusznak nevezett terület. Dostrovsky és O’Keefe az állatok hippokampuszába olyan elektródákat ültetett, amelyekkel képesek voltak egyetlen idegsejt aktivitását rögzíteni. Ezt követően a kísérleti állatot egy négyszögletű dobozba, úgynevezett „kísérleti arénába” tették, ahol szabadon mozoghatott. Amikor a patkány agyában megfigyelt sejt az aktivitás jeleit mutatta, az állat mindig a doboznak ugyanazon a pontján haladt át. Ha az elektródát úgy állították be, hogy egy másik idegsejt működését mutassa, a sejt aktivitása akkor látszott, amikor az állat az aréna egy másik pontján tartózkodott. Az idegsejteket, amelyek mindig a tér egy adott helyén váltak aktívvá, helyérzékelő sejteknek nevezték el.

Az eredmény annyira meglepő volt, hogy a tudományos közösség nehezen fogadta el, azzal érvelve, hogy a kutatók biztosan hibát követtek el a kísérletek során. A munkát tovább folytatva azonban kiderült, hogy a helyzetérzékelő sejtek a hippokampusz más sejtjeivel nagyon precíz módon összehangolva működnek, ami által az állat az őt körülvevő környezetről egy GPS-hez hasonló belső térképet hoz létre agyában, lehetővé téve a tájékozódást.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!