Délután kettőkor tűnt fel a Dá’ás (Daúlá Iszlámíja fil Irak vá Shám, az ISIS rövidítése – a szerk.) humvee-ja a dombok között, és komótosan végighajtott a pesmergák állása előtt. A vezetője ügyelt arra, hogy a kocsit ne vigye az RPG-k lőtávolán belülre, a géppuskasorozatok pedig, melyekkel a kurd harcosok fogadták, nem árthattak az amerikai csúcstechnológiának, melyet a menekülő iraki hadseregtől zsákmányolt a terrorszervezet.
„Nem támadást indítottak, egyszerűen csak terepszemléztek” – mondja a pesmerga hadállás bajszos kurd főnöke. Amikor a kocsi eltűnik, a harcosok a vállukra dobják a fegyvereiket, és visszatérnek a nejlonból rögtönzött sátorba teát inni. Csak egy őr marad figyelni a géppuskaállásban. Negyvennyolc fok van árnyékban, a levegő remeg a dombok felett. A frontvonalon vagyunk, valahol félúton Khanakin és az ISIS által elfoglalt Dzsalaula városa között, egy köpésre az iráni határtól. A kurd nemzeti viseletben álló fegyveres férfiak a civilizált világ utolsó védővonalai. Tisztában is vannak ezzel.
A kisebbségek védelmezői
2014. 09. 05. (XVIII/36)
