A régóta ismert európai szeparatista mozgalmak egy része pillanatnyilag veszített aktivitásából. A Franciaországhoz tartozó Korzika maffiastílusú harcban edzett szeparatistái például egy ideje hallgatnak, és a fejlett iparú Észak-Olaszországban is botrányok vetették vissza az Északi Liga erejét, amely a magas adóterhekért való felelősséget a tunya és naplopó déliekre hárítva érvelt elszakadási törekvései mellett. Jelenleg Belgiumban is csendesebbek az önállósodni kívánó flamandok, míg Katalóniában és Skóciában éppen idén tartanak népszavazást az anyaországtól való elszakadásról – aminek a gazdasági realitásai még erősen kérdésesek.
Több esetben éppen az elhúzódó európai gazdasági válság erősítette meg a szeparatista törekvéseket, elégedetlen kisebbségek tömegeit mozgósítva az önállósodás melletti kiállásra. Ez történik Spanyolországban, ahol a katalánok és a baszkok egyaránt úgy érzik, hogy egyenlőtlenül nagyobb részt termelnek meg az ország nemzeti jövedelméből, mint amennyit visszaosztanak nekik, és a valaha volt nagyság iránti nosztalgia érintette meg az elmúlt héten a velencei függetlenség álmára szavazókat is.
Miközben Európa egésze az egyre szorosabb egység felé halad, a regionális kulturális és politikai függetlenség gondolata folyamatosan felszínen maradt számos államban, és újabb lendületet kaphat a krími eseményeket követően. Unió ide vagy oda, mindez jelentősen átrajzolhatja Európa térképét.
Amíg élünk, zenélünk - Beszélgetés Fenyő Miklóssal a rock and rollról
A Made in Hungária című darab 75. előadásán »
Mi lesz az NB1 legértékesebb játékosával?
Interjú Tóth Alexszel, a Fradi válogatott középpályásával »
„Jézus Krisztus nem vonult nyugdíjba, Ő a Királyok Királya”
Ünnepi nagyinterjú Németh Sándorral 1. rész »