Bár idáig úgy látszott, hogy az új felnőttoktatási törvény értelmében a nyelvoktatási piac minden szereplője köteles lesz az állami engedélyeztetési procedúrának alávetni magát, most már biztosra vehető, hogy a nyelvoktatásban ezentúl is megmarad az önkéntes akkreditáció elve. Azokra a magántanárokra és nyelviskolákra, akik kizárólag piaci alapon, tehát állami, illetve uniós támogatás nélkül szeretnének működni, továbbra is csak a szolgáltatási és a fogyasztóvédelmi törvények vonatkoznak. Felröppent az is, hogy megfelelő hazai végzettséghez kötik a nyelvtanárok munkáját, ellehetetlenítve az anyanyelvi tanárokat, de a december 31-ei kormányrendelet értelmében lényegében az eddigiekhez hasonló feltételek mellett dolgozhatnak tovább.
Ha azonban egy nyelviskola pályázati forrásokhoz és áfamentességhez akar jutni, akkor az eddigi akkreditáció helyett mostantól egy szigorúbb engedélyeztetési eljáráson kell keresztülmennie. A szigorítás a visszaélések kiszűrésének jegyében történik, ám a kritikusok szerint ez inkább a kormányközeli cégek felemelkedésének a csatornája. Az új engedélyeztetési rendszer ráadásul jelentős pluszköltségeket ró a szolgáltatókra, akiknek rendelkezniük kell megfelelő termekkel, világosítással vagy kerekesszék-tárolóval, miközben kötelesek legalább egymillió forintos letéti díj befizetésére; munkaügyi ellenőrzéseket kapnak, és ami a leginkább sérelmezett: napi szintű, részletes adminisztrációs kötelezettség sújtja őket, amit csak a nagy iskolák bírnak kapacitással. Ha a törvény rendelkezéseit minden szolgáltatóra kiterjesztették volna, akkor ellehetetlenültek volna a kisebb nyelviskolák és a magántanárok is, olyan aggályokról nem beszélve, hogy ha mindent előre engedélyezni kell, akkor a nyelviskolák a piac dinamikusan változó igényeit sem képesek kiszolgálni.
A plusz teher vállalása, illetve az engedély megszerzése azonban kifizetődő lehet: az ilyen nyelviskolák állami támogatásban részesülhetnek – legalábbis ha nyernek a pályázatokon. Nagy kérdés persze, hogy milyen pályázati leosztás érvényesül. A Nyelvtudásért Egyesület egyik szakembere szerint a pályázati jelentkezéshez szükséges állami engedély feltételei eleve a nagyobb – és nemegyszer a kormányzat által preferált – nyelviskolákra lettek szabva, akik megszerzett versenyelőnyüket kihasználva a kisebbeket jellemzően alvállakozásban foglalkoztatják. Így hosszú távon a piac átrendeződése várható, ami a jelek szerint nem kedvez a minőségi szolgáltatásoknak. Szakmai berkekben lobbiérdekeket sejtenek a nyelvoktatásra vonatkozó törvényalkotói munka hátterében, már csak amiatt is, mivel a minisztériumi egyeztetéseken részt vevő szakmai szervezetek némelyike mögött kiemelt állami támogatást elnyert érdekeltségek is állnak.
2014. 01. 10. (XVIII/2)
