Új András – áldott jó ember kategória, nyugalmazott iskolaigazgató. Szóval nem a Rajhona Ádám színművész által oly emlékezetesen alakított igazgatói karakter a Megáll az időből, inkább Zenthe Ferenc békéje egy el nem készült műből. Jól-esik, hogy tegez, én is tegezem. Még nem tudom, ki ő (később derül ki, hogy a programba bevont szociálpedagógus, aki a húszfős célcsoport családjaival, gyerekeivel külön is foglalkozik). Azt feleli, ennyit számít a megbecsülés. Ekkora érték az emberi jó szó. S hogy van egy kis fizetés, hogy jut kenyér az asztalra. Ahogy egy barátom mondta, ez a földszintes boldogság, mert nagy magasságból várjuk a lottó ötöst, miközben itt van lábunk előtt karnyújtásnyira, ami boldoggá tehet, csak tenni kell érte. A nemrég átadott, teljes körűen felújított Oktatási Központban vagyunk, ami valaha vegyesbolt, italbolt és orvosi rendelő volt a község közepén, majdnem évszázados épület. A teremben mosolygó családok és a főleg roma emberek egymás felé fordulásában nem látok semmi bántó, piszkáló, becsmérlő, harcos élt – egyszerűen ez az ötven ember itthon van, jól érzik magukat egymással. Vagy lehet, hogy csak fáradt vagyok és mindent úgy látok, ahogy látni akarom?
„Karancssági innovatív, kísérleti foglalkoztatási program, önfenntartó szociális mintagazdaság” – ez annak az idén májusban indult, az Európai Unió és a magyar állam által támogatott pályázatnak a pontos neve, aminek kedvezményezettje a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata (HISZ). Külön elgondolkodtat, hogy a győztes pályázat szakmai programjának egyik megírója, a fővárosi Kempf József, most ott fotóz a Mikulás-délutánon. Mint mindennek, ennek is megvan a maga prózai háttere: alapvetően mentálhigiénés szakember, aki a mintagazdaság szakmai csapatának tagja, szocmunkás, felkészültségével soha nem látott jó időt hozott húsz szegény család életébe – már szinte a Karancsságban él.
Az egyre jobban teljesítő Magyarország halmozottan hátrányos helyzetű régiójában vagyunk. Szép fekvésű, rendezett, 1300-as lélekszámú község, 240 regisztrált munkanélkülivel, körülbelül 300 roma lakossal. Itt aztán húsz főnek pályázati pénzből 18 hónapon át havi nettó 93 ezer forintos jövedelem plusz tanulási lehetőség – maga a Kánaán. És bíznak benne, sőt, Báder Róbert (Johnny) kimondottan „hisz benne”, hogy a másfél év lejárta után sem lesz vége a jónak. Johnny – két gyermek édesapja – a 11 kilométerre fekvő Karancslapujtőről jár be kerékpárral – mint mondja: nem távolság. Járt már itt az épület kocsma és diszkó korában is. Ötéves és két hónapos a két gyermeke. Állítása szerint a program indulása óta, mióta az Oktatási Központban tanulhat, dolgozhat: „Életem, gondolkodásom, viselkedésem megváltozott”.
2013. 12. 20. (XVII/51)
